Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

akarta, úgy köllött lenni; azonba mondá: Az én kegyelmes uram Nagyságodnak minden fejedelmi kegyelmességét igéri, megparancsolta nekem, én magam személye szerint legyek szemben Nagyságoddal és magam hallgassam, ne más által az ő nagysága izenetire mit felel Nagyságod. Azért azt kérdeni Nagyságodtól, az portához és az én kegyelmes uramhoz Barcsai Ákoshoz való hűségében állhatatos-e, elszakad-e az portától vagy nem, és az vármegyét is elszakasztja-e, declarálja magát, mert isten engemet úgy segéljen az teljes szent háromság, hogy ha Nagyságod (úgy mond) az én kegyelmes uramtól és az portátúl maga elszakad és az vármegyét is elszakasztja, örökké való rabbá leszen és az török nemzetet is leghamarább veszedelmére vonsza ennek az vármegyének, azonban exhibeálá az levelet, kikre ő nagysága ily választ tesz: Édes bátyám uram, látja Kegyelmed, mely nyomorúlt beteges állapottal vagyok, én senkinek személyemben ellensége nem lehetek, mastan az gyűlésben az nemes vármegyének bizonyos fő-főrendei követi vágynák, az mit az nemes ország elvégez, én is attúl különbet érteni nem akarok, nem is lehet: az portátúl penig elhiszem az nemes ország el nem szakad; elvégezvén az úr szavait, mindjárt Barcsai András búcsúzván aláment. Kirűl adom az recognitionalis levelemet ut supra sub bona fide Christiana kezemírása és pöcsétem alatt in Vaida-Hunyad 11. Octobr. 1659. Idem qui supra Georgius Palásti de eadem. (Eredetije a m. kir. orsz. levéltárban.) XL II. 1659. oct. 12—15. Rákóczy kiegyezése az oláh vajdákkal, a) 1659. oct. 12. Kiegyezés Sorban Konstantinnal. Nos Constantinus Sorban, dei gratia princeps quondam Transalpinae, Valachiae, ac legitimus haeres. Damns pro memoria per praesentes. Hogy az mindeneket szabadoson igazgató istennek titkos Ítéletiből Havaselyföldi országomnak vajdai székiből már egy üdő alatt ki kelletvén lépnem, az mlgos Rákóci György Erdélynek fejedelme, Magyarország