Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

A prandio nationes seorshn confluunt in hospitiis, ibique 11011 sine moerore deliberantur qualiter qualiter etc. Die 27. Septembr., orto sole confluit plebs nostra ad solitum locum, sed priores ac potiores regnicolae consultantur apud, dnum Kemeny Janos usque ad 10. ferme horam matutinam. Tandem Mikes Mihály intrat ac denuo proponit (lupus gregi blanditur): Klmes urunk ő naga oblatiójára mi választ adjon az ország, halasztatta vala tegnapról mostanra: azért mi most azon válaszvételre bejöttünk urammal ő kimével, id est Baranyai Gáspárral. De ha kik mégis nem érthették rövideden az mi klmes urunk oblatióját s a mellé való Kegyelmetektől való kévánságát, declarálom ismég az nemes országnak. Azmint tegnap is declaráltam, klmes urunk ő naga mindeneket tentálni az országnak megengedett volt, de mi hasznat lát benne ? semmit. Az török kévánsága az vala: csak Rákóci György küldessék el s más fejedelem választassák, csendes szép békességben megmarad az ország, semmi bántódása nem leszen: de úgy lőn-e ? Mihelt az török ezt efficiálhatta, mentest Jenőnek s több helyeknek elvételével kezd fenyegetni s az adónak dupláztatásával. Azután ismég impositivus fejedelmet külde az országra, s fenyegetőzését effectuálá s extraordinaria adózást parancsola, mely hogy mindjárt nem administrálhatótt, immár az egész török dsászár birodalmában kikiáltatott, hogy a pénznek meg nem küldéséért Erdélynek megbüntetésére eljőjenek, minket elraboljanak, dúljanak, prédáljonok, porrá, hamuvá tegyenek, melyre el is készültek, készen is vannak. Látván azért immár klmes urunk ő naga ez hazának ilyen nagy végső és utolsó spitzrc jutott betegségét, hogy ez nyavalyát semmiel meg nem orvosolhatni, hanem csak pénzzel s fegyverrel, látván azt is, hogy ez hazában senki nincs, a kinél az a két orvosság isten után feltaláltathatnék, hanem csak ő nagánál, erre képest igérte, mind erejét, elméjét, fáratságát, értékét, költségét, kénesét, fegyverét, vérét életének fogyattatását is ez szegény haza mellett, holott ez hazán immár rajta leszen mindjárt az török fegyver, csak az igért summa fizetésért is, melyet ki tehet le ő nagán kívül ? (Strabonem appellat pactum blandus páter.) Ha penig semmiképen pénzzel a haza részéről nem coinplacáltathatnék is az török, kinek lehet fegyvere ez hazának csak annyira való oltalmára is, mint ő nagának? Mindezekre nézve csak azt akarja urunk ő naga per voces tudni, vannak-é olyanok (az mint ő naga hiszi is, hogy vannak), kik kévánják ő nagának ez iránt való klmes igíretit. Hogy penig abban meg ne ütközzék, hogy ő semmi modalitást abban nem mutat, mit teszen igíretinek rendi s hasznos aífectálása, azt mi