Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

akarja urunk ő naga azt is az ország eleiben adni, liogy a Lengyelországra való menetben {sic!) is méltatlan vádoltatott azzal, hogy tanács hívei tetszési nélkül indúlt volna, de mivel az ő klmek arról való írási akkor urunk ő naga kezénél Szaniosujvárott nem voltanak akkor, most azért ím ihol, mind az Barcsai uram levele s mind Haller Gáboré, melyekben ő klmek nem csak jovallották az indulást, sőt ugyan stimulálták is sok helyes argumentumokkal, melyek az levelekből megértetnek : Barcsai uram penig fejedelemségében állásától fogva is miképpen tartott correspondentiát klmes urunk ő nagával s miképpen színeskedett minden magaviselésében, az maga írásából Kgtek megértheti, csak olvastassanak. Most is micsoda hazaszeretetiből viseltetik, ihol egy szegény nemes ember bizonyságot teszen róla, eskettessék meg hűti szerint, mondja meg hol volt, mit hallott Barcsai uram dolgából, a ki most is a székelységet azzal vádlottá, hogy elsőben is ők szakadtak el ő tőle s bizonyos számú főrendek, de bizony törököt hoz reájok, eldulatja, raboltatja, lakóhelyeket porrá téteti etc. Mind ezekre képest nem érdemes, hogy a fejedelemség nála liagyattassék tovább, hanem ő naga klmes urunk fej edeimii nk Rákóczi György magát se nem választja, se electiót nem kéván, holott hitünket fentartotta, hanem az fejedelemsége melett megmaradt, offerálván az országnak, hogy kész kegyelmességét ez hazához mind erejével, eszével, értékével, fegyverével, sőt vérével megmutatni. Mivel penig az szegény vitézlő rend pénzetlen, az egész Székelységen lévő vitézlő rendért az reájok háromló rész felvetett summát letenni, az vármegyéken lévő egyházi szegény nemesekért is, az szászságon való oly szegényekért is, kik le nem tehetik, segétséggel leszen ő naga etc. His ita exauditis altum silentium cum tacitis gemitibus ac suspiriis etc. Itaque leguntur litterae dnoruin Barcsai Akos et Haller Gabor de suscipiendo hello polonico ac res ita deprehensa est ut relata fuerat per dnum Mikes Mihály. Haec dum legerentur, assistit etiam dnus Kemény .Tános dicens: A szamosújvári gyűléskor rab voltam, noha most is a vagyok, nem szólhattam, captivi pro mortuis habentur, de voltak olyak, kik nem mondották ugyan, hogy Kemény .Tános, de kimondták ugyan, hogy a ki oka annak az indulásnak érdeme szerint szenved most; de én mindeneknek látója, soha javaliója annak nem voltam, de hogy ellenzője lettem volna, a hozzám nem térhetett, mivel szolga voltam, multa quoque alia profért, sed oculi eorum identidem lacrymis obruuntur. Tandem leguntur litterae dni Acatii Barcsai, quae correspondentiam habuisse cum Rakocio fucatam et coloratam coluisse sinceritatem ita ferine omnia deprehenduntur, ut per