Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

akár variálják, legyen az ország tetszése, mi csak minutáltuk. Itaque eaedem minutae leguntur publice et primum literae credentionales hoc sensu: Mivel az mi klmes urunk ő naga jelentette, hogy N^igod bizonyos követe által az mi klmes urunkat ő nagát megtaláltatta volt az szoinszédságos confoederatio tételről, ezenkivűl böcsiiletes úr Kemény János uram is azont referálta klmes urunk és tanácsúr atyánkfiai előtt: erre képest annak celebrálására Xagodhoz teljes hatalommal böcsültettük bizonyos atyánkfiait, mind az három nemzettől N. s X. hogy Nagoddal s egész havasalföldi lakosival confoederáljanak ő Klmeknek eleiben adott instructiónk szerint. Eiusdem autem instructionis forma continebat ea, quae liabentur in ipsis literis confederationalibus. Quarum quidem literarum confoederationalium conditiones consistebant in novem punctis praecipuis, quae in calce horum actorum videantur. Approbatis itaque omnibus tribus his literis, refert dominus praesidens quod personas abituras ad vaivodam illustr. princeps approbaverit pro nobilibus dominum Nadanyi Mihály magistrum protonotarium, pro Siculis Steplianum Lazar de Szárhegy, pro Saxonibus aliquem senatorem Coronensem linguae AVallachicae peritum, his pro sumptibus sexcenti deputantur taller i. Tandem reditur ad propositionem principis, quae de et super placanda porta Ottomannica lectae fuerunt de contributione. Sed quia intra unam elapsam septimanam multae ac infinitae disceptationes circumferebantur, nunc tantum colliguntur voces, ac super eo primi proferunt consiliarii, expost magnates, tandem regalistae nobiles, denique status ac ordines, conveniunt autem in eo omnes regnicolae, ut capitatim contribuant unusquisque Transylvanus exceptis colonatis nobilibus. Sed quidam invidi volebant ad augmentationem respectu Saxonum taxatarumque civitatum ac oppidorum adiungere, ut ipsi senatores aliique eorundem facultatum cives taxentur secundum quantitatem bonorum suorum. Invidi praecipui erant Nadanyi Mihály, Bodvai Marton, Ugrón András, Daniel Ferencz (Digni quos deus!) aliique plurimi. Sed contra horum assertionem acriter contendunt domini delegati Saxonum nostroruni asserens optime iniquum ac iniustum fore, cum ipsi tantum cives paulo ceteris locupletiores taxentur ad rationem regnicolarum, alii autem nullius status ac conditionis homines. Siquidem ditiores nostri Saxones plura semper contribuunt, quam egeni, sed in et ad levamen suorum pauperum illud inter sese convertunt. Igitur vehementer instant coram regnicolis domini delegati praefati, ut inter ipsos scissionem inducere minimé velint. Quandoquidem tot numero talléros libenter contri-