Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

nem is terheljük; kévántuk csak azt, mlgos tisztinek hivatalja szerént hasonló avagy nagyobb romlást nemzetünkre nem sokára hozó alkalmatosságot igyekeznék Ngod szegény megczondorlott hazájáról elfordítani. Szomorúan értjük Ngod leveléből, midőn írja, magunk nemzetén csaknem minden tizedik, avagy hetedik esztendőben tett sok pusztításunknak talioja fizettetnék nekünk más idegen nemzettől. Igazsággal merjük mi is a maga levelének continentiája szerént írni Ndnak, sepositis quibusvis privatis studiis et odiis, miképen vádoltathatunk mi eziránt, kiknek felettébb való engedelmességével abutálván fejedelmünk, mintegy nyakon kötve vittenek kévánságok szerént mind magunk nemzete, s mind felebarátunk ellen azoknak rontásában boldogtalan eszközökké tévén, még is (azmint Ngod írásának feltett czélja tacite jelenti) azoknak mentésével mi étéltetünk. Jelenti Ngod azt is, nem veszedelmünknek remediumjáról, hanem ártatlanságunknak megmutatásáról szorgalmatoskodunk, melynek úgy tetszik egyikét sem mulattuk el, mert elsőben rövideden boldogtalan sorsunkat, úgy, mint vagyon, igazságosan megjelentettük, melylyel ha valaki ellenkezőt ír avagy mond, (bízunk istenben) naponként az dolgot (sic!) napfényre jővén, nemsokára megczáfoltatik ; következhető veszedelmünket siettető alkalmatosságok megorvoslása felől is írtunk Ndnak, nevezet szerént az két vármegyében élődő s ezt farkas módra naponként emésztő, az hatalmas török nemzetet is szüntelen boszontó haszontalan hadaknak amoveálása felől, kik azt a nagy erőt egész nemzetünknek veszedelmére felpiszkálhatják, derék szükségnek idején pedig (ahoz a nagy erőhez képest) egy jó csatára sem lesznek elégségesek. De erre való választételét eddig Ndnak nem láthattuk, sőt úgy veszszük eszünkben, semminek étélte eziránt való írásunkat. Adja isten, bár ne is teljesedjék be, mindazáltal úgy hiszszük, a fges ausztriai ház, mivel az dolognak valóságát annak mivolta szerént megértheti (ha eddig haladott is) nem szenvedi a török nemzettel való frigy felbontásának hogy a két varjú obiectuma legyen. Ezt sem titkolhatjuk el, nem kevéssé fájlaljuk Ndnak eziránt való írását is, melyben írja: magunk között való egyenetlenség nyitott volna kaput romlásunkra, egyességnek nem írhatjuk, mert mindakét félnek szabad akaratjából szokott lenni, hanem jobbágy rendnek engedelmességénél nagyobb kötelességnek igazabban mondhatja akárki is, melytől kénszeréttetvén (hogy az elébbeni dologról ne emlékezzünk) borulánk a lengyelországi hadakozásban, melyben rajtunk esett rettenetes romlás nyitá meg