Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

szíveket és szájokat fejedelmünk ellen titkos gyűlölséget viselő nemzeteknek. Mutassa meg akárki az köztünk való egyenetlenség abban hol volt ? holott néma módra nyögve köllyött cselekednünk, az mit nem akartunk. Adta volna isten, bár lettünk volna egyenetlenek, akkori mlgos fejedelmünknek ne engedtünk volna, ha szintén sokaknak közülünk ártatlan vérével orvosoltatott volna meg is azután következett nagy romlás. Mint olvassa Ngod Rákóczi György elébbi fejedelmünk és mi ellenünk feltett színes praetensióját a török nemzetnek, maga tudja, de ha nekünk is az igazat világosan meg kellene írnunk, nemhogy a török nemzet (a ki a maga subjectusitól igen meg szokta kévánni a tőle való függést), de mások is sokak voltak akkori fejedelmünk lengyelek ellen való expeditiójának visszamagyarázói, és így az mely dolgoknak senki sem volt mentője, könnyű volt alkalmatosságul kapni a török nemzetnek. Beljebb tekéntvén pedig boldogtalan állapatunk forgásiban, alig látjuk, micsoda orczával vádolhassuk tökéletlenségnek vétkével ez dologban a török nemzetet, mert akkori fejedelmünk ellen haragja gerjedezvén, ennehány ízben országúi bennünket levele által megintetett, magunk nemzetiből az kit akarunk fejedelmünknek válaszszunk, mert híre s akaratja ellen vele frigyet tartó nemzetek békességét háborító fejedelmet szenvedni nem akarna köztünk, de (meg kely vallanunk boldogtalanságunkat) az kellete felett való hívségtől haszontalanúl viseltetvén, és a messze lévő keresztyén nemzeteknek segétsége felől való biztatásnak híjában hívén, mindaddig nem engedénk, amig hazánknak nagyobb része porrá tétetik. Itt immár melyiket kely vádolni, azt-e, a ki maga ellen gerjesztette a török nemzetet, avagy azt, a kinek hatalma alá levén más vettetve, annak úgy akar parancsolni, amint neki tetszik, avagy végtére azt, a ki urának parancsolatját (azoknak biztatásához haszontalanúl bízván) meg nem fogadtü és azon veszedelmet magára (sic !). Ennek megítélését másokra hagyjuk. Többi közt írja azt is Ngod, Váradot a török csak elfoglalja, és azzal nemzetünket meggyengítvén, hazánkat vezérség alá veti, mindazok ha így következnének, tudjuk azt, a mi istenünk előtt bűnösök vagyunk, megérdemelvén minden lelki es testi büntetéseket, ha az ő igazsága szerént cselekednék velünk; de valljon ártatlanoknak étéltetnek-e azok is, kik az közelítő veszedelmet régen megelőzhették volna, ha annyi sok ezer léleknek megmaradását inkább, hogysem mint egy személynek tekéntetit viselték volna előttök ? Mindazáltal, isten-