Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

1659. MÁRCZ. 14. 209 juk, ha azt mondotta török ellen, midőn Jenőre jövő útban az haza ellen is igazán mondhatta Szent-Páli, de Erdély ellen valót haki mondott: sollicitáltunk, hibázni fogott, oly követséget szájában egynek sem adtunk. Csudáljuk még azt írja Kegyelmed, Mikes uram Ecsedbe nem hazájába ment, szolga, ura parancsolatja ellen illendő volt volna-e rugódozni ? Ha Ecsedbe jött is, oly helyre jött, kinek ura Erdélyért, annak oltalmáért vérét ontaná. Kövér Gábor mit vétett? olykor adatott feleségünknek jószága el, azmikor már meghagytuk volt megadják azmit az ország rendelt tisztviselőink, ezután szines csak mentség. Az ország assecuratoriája praeambulumját látjuk, kit conferálván az Kegyelmed adtával ellenkezik, ebben penig láttatunk vádoltatni Jenő, Karánsebes, Lugas elvesztésével, és hogy mi szívünk megkeményedett etc. Szívünk keményedésével nem méltán vádolnak, mi vagyunk ország legitimus fejedelmi, ha tartottuk, kötelességünk tartotta, nem is volt azelőtt erdélyi fejedelemség oly, mint az patai szűr, régi magyar proverbium, csak elébbadjon Erdély fejedelmén. Lugas, Ivaransebes elveszésének sem vagyunk okai, isten szálljon ki, tegyen itíletet annak okáról. Jenőt ha az ország nem adta. török kérte, mit tehettünk ? mi hitünk ellen nem adtuk, azzal, egyébbel fejedelemségünket stabiliálni nem akartuk, oltalmáért életünket letenni készek voltunk. Nem tagadjuk, az ország magok javára néző hadakozásunkban hűséggel szolgált, de bár adta volna isten, tavaly is egy szívvel-akarattal velünk fogják vala az haza szabadsága édes hazájok oltalmát, nem volna Erdély ez romlásban, se ez fizethetetlen summa igíretben. Ümne regnum in se divisum desolabitur, megteljesedék. Azért jó Lázár uram, hogy magunkat megkeményítitek nek, mi miánk veszettnek-Jenőt, Lúgost, Karánsebest valljuk, úgy acceptáljuk az assecuratoriát, nem cselekedhetj ük, hanem ez kihagyatván, írassék be de verbo ad verbum mindenestől az Kegyelmeddel való végezésünk mind praeambulumja, punctumjai. Ugyanis az praeambulum utalján azt írja az ország, ez ide alább megírt punctumok szerént végezett. Ha azért az punctumokban is variatio lett vagy additio, nem úgy van hát mint Kegyelmed végezé, jövendőben is calumníára, patvarkodásra való út nyittatnék. Azt is irja Kegyelmed, míg az resignatio nem lesz, kezünkbe nem adhatja. Ha mi elveszsziik, úgy lévén írva mint Kegyelmed végezett, nem tennénk resignatiót: mi cselekednénk hitünk ellen, az assecuratoriának mi hasznát vennők ? de hogy az resignatio meglegyen, azután vétessék el, mi azt nem cselekedhetj ük. Lázár uram úgy látjuk a szolgáink írta levélből, még ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XII. K. 14