Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)
26. fejezet: 1657-1660 - VII. 1659. febr. 26—márcz. 26. Beszterczei országgyűlés
tendőre a porta contentatiójára fog fordíttatni. x) E megszerkesztett articulusok jóváhagyás végett a fejedelem elé terjesztetnek. De a fejedelem nem fogadta el a rendek által szerkesztett fogalmazást: »így akarjuk s emellől nem is recedálunk«, izente vissza nekik. De hisz ez alkotmányellenes dolog, kiabálták a rendek a márcz. 20-diki ülésben s Bethlent és Zólyomyt a fejedelemhez küldték, de eredmény nélkül: egyik fél sem akart engedni. A rendek jobbnak látták, egyelőre pihenni hagyni a dolgot s ebéd után az időközben érkezett török leveleket vették elé, melyek mind fenyegetőbben hangzottak. A török sarcz fedezése felett keletkezett vitánál a czellérekkel kötött szerződés került szóba. Miféle szerződés ? kérdezték a rendek Járai Mihálytól, a fiscalis jószágok számvevőjétől. Ez a dologról nem akart semmit tudni: híjában faggatták a rendek. Erre Sárpataki, a közügyigazgató compulsorium mandatumot kézbesít neki: »Uram, ha nem akarsz jőni, ihol parancsolattal hívom Kegyelmedet: hütöd szerint mond meg úgy, ahogy tudod.« A tagadás többé nem használt s be kellett vallani a cellerista-szerződés hat pontját. A cellerista-társaság a sóbányák mívelésére alakult szövetkezet volt, melynek tagjai a költségek fedezésére bizonyos összeget előlegeztek: kik most két évre kiváltságot nyertek, 2) a kősó koczka árát a fejedelem 12 dénárban állapítván meg. Másnap (márcz. 21.) ismét folytatták a propositiók feletti vitákat s többi közt a szökött jobbágyok sorsáról döntöttek. 3) Nagy lárma támadt az évi adó kivetése felett, de eldöntetlen maradt. Márcz. 22-én megjött a fejedelem izenete a szökött jobbágyokra vonatkozó articulusról s ismét szóba került a tatár rabok dolga, melyre vonatkozólag határozatba ment, hogy mielőtt kiváltatnának, tegyék le a hűség esküjét. Márcz. 23-án felolvasták a Rákóczyhoz küldött követek jelentését s panaszát, hogy a resignatióról nem akar hallani Rákóczy, míg kivánatai ki nem elégíttetnek. Ez a levél sok vi') A VI. articulus. 2) L. a VI. articulust. 3) L. a IV. articulust.
