Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - VII. 1659. febr. 26—márcz. 26. Beszterczei országgyűlés

1659. FKULI. 26 MÁKCZ. 26. 19 tára adott alkalmat, kivált midőn kapcsolatban vele az újabb portai levelek is tárgyalás alá kerültek. Rákóczyval szemben semmit sem akartak engedni s a fejedelem is a követeket ez értelemben utasította. A nap többi része a portáról érke­zett újabb jelentések felolvasásával telt el. Márczius 24-kén ismét elővették a lázadóknak adandó amnestia ügyét s a feje­delem közvetítésére belenyugodtak abba, liogy személyes meg­jelenésük után megkapják az amnestiát. De Várad ügye s a törökök fenyegetése még mindig aggasztotta a rendeket, azon­ban engedékenységre nem voltak hajlandók. Bethlen János ek­kor figyelmeztette a rendeket a fenyegető veszélyekre s indít­ványára elhatározták, hogy ha megindúl a nagyvezér, ünne­pélyes követséggel fogják felkeresni s kérni, hogy az országot kímélje, továbbá, hogy ünnepélyes tiltakozást fognak készít­tetni, melyben kifejtik, hogy Várad elveszésének nem ők lesz­nek okai — hanem Rákóczy. De a rendek siettek hazafelé s egy sereg apró ügyet letárgyaltak. Többi közt Dávid János ellen emeltek panaszt, sőt ezt fogva el is hozták a gyűlés elé, azzal vádolván, hogy ki akart Fogarasból Oláhországba szökni. Dávid tagadta az ellene emelt vádakat s nemesi előjogaira hivatkozva, tiltako­zott az elfogatás ellen. Kemény Jánosnak különben is kedves embere levén, jónak látták ügyét elejteni. Ezután felolvasták a megrendelt protestatio s a nádornak és több magyarországi uraknak írt levelek időközben elkészült szövegét. 2) Másnap (márcz. 25.) apróbb ügyek után felolvasták az articulusok közül a nyolcz elsőt. 3) Azután Virginás István állott fel s panaszkodott, hogy a folytonos fegyverben létei végleg kimeríti őket — de elhallgattatták: nem jó azt in pub­lico kimondani, majd elintézi a fejedelem. Délután Lázár egy újabb jelentése került szőnyegre: hogy a resignatio nem halad, ha Rákóczy követeléseit nem teljesítik. Örömmel érte­sültek a rendek a fejedelem azon elhatározásáról, hogy maga is el fog menni a nagyvezér elé s háláúl Dévát a fejedelem J) L. Törvények és Okiratok XXI. i). 2) L. Törvények és Okiratok XXI. 1)., Szalárdy 431. L. az articulusokat. u. o. m).

Next

/
Oldalképek
Tartalom