Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

Sándor János Czyki mpria. Michael Lucz civitatis Sz' Rae Pet Farkas Ferencz mp. Sz. . . Si... Is... d mpria, Pet Kiilczím: Az méltóságos fejedelemnek Rákóczy György urunknak ö nagyságának adassék. (Eredeti. A gr. Erdődy-család birtokában levő s Vörösváron őrzött Rákóczy-féle okirattárból. Fogalmazványa a Lázár-család ltárában.) A rendek válasza Rákóczynak a honezhidai országgyűlésről. Apollogetica m a n i f e s t a t i o p r o c e r u m regni Transylvaniae ad illustrissimum domin u m Gr e o r g i ii m Rákóczi u m etc. M e n s e I) e c e mbri anno 1658. miss a. Alázatos szolgálatunk ajánlása után istentűi Nagyságodnak szegény hazánk megmaradására boldog hosszú életet kívánunk. Az Nagyságod átokkal mindenekkel való közlésre kénszerítő levelét elvettük, melyet valakikkel lehetett mind az párokkal együtt közlöttük, ezután is titokban tartani nem akarunk. Szegény hazánk veszedelmének ki légyen oka, szóljon az dolog, szóljon az Nagyságod magában szólló lelkiismereti, szóljon isten ő szent felsége, és tegyen ítéletet. — Váljon találta-e meg valaha Nagyságodat az fejedelemtűi szabadságtalanság alá vettetett szegény haza, hogy Molclovára, azután Havas-Alföldire, végtére Lengyelországban vigye fiait ? Kívánta-e, hogy más szomszédországoknak háborgatásával nevelje határait ? Avagy inkább nem arra esküdte-e meg több conditiók között: Nagyságod szomszédországokkal békességet kövessen, portától hallgasson ? Ki vágatta le tavaly édes nemzetünket Moldovában? Megmutta Stephan vajda levele; bizonyságot tesznek az kik az dolgot látták, avagy hallották. Szegény atyánkfiainak tatár rabságban való esését is mi hozta egyébb az Nagyságod porta engedelme nélkül Lengyelországban való meneteiméi ? Hát Erdélyből és ahhoz tartozó Magyarország részeibűi s azon túl is ez esztendőben elvitetett sok ezer ártatlan lelkeknek elvitetését nemde nem az Nagyságod maga kötelezése ellen fejedelemséghez való indúlása szerzette-e? VITT. 1658. dec. 24.