Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - X. 1653. Részgyűlés - XI. 1654. jan. 18. Fehérvári országgyűlés

A törvényeket még az nap megerősített a fejedelem.*) Ez év elején, talán még a rendek együttléte alatt Chmelneczkytől követség járt Erdélyben, ki a múlt évben történtekért Rákóczy neheztelését volt hivatva eloszlatni s a meglazult viszonyt ismét szorosabbra fűzni. De a fejedelem épen nem titkolta neheztelését s válaszaiban kimért és tartozkodó maradt. Oka is volt rá — mert mialatt követei Erdélyben jártak, Chmelniczky végleg szakított a respublicával s magát és országát egészen az orosz czár karjaiba vetette. Rákóczy viszont szorosabban közeledett a lengyelekhez s máj. 22-én Klobusiczkyt és Mikes Mihályt Varsóba küldé, kik aztán az ifjú Rákóczy Ferencznek, Kemény Jánosnak, Rhédey Ferencznek s Petki Istvánnak megszerezték a lengyel indigenatust.

2) Ez volt egy megkötendő lengyel-erdélyi szövetségre az első lépés, melynek létrejöttére még az is kedvező körülménynek látszott, hogy a Rákóczy-ház régi szövetségese, Krisztina svéd királyné lemondott trónjáról s azt Károly Gusztávnak adta át. 3) Egy másik szövetségese s bizonyos tekintetben vasallusa Rákóczynak, Bassaraba Máté, oláh vajda april 19-én 20 évi szerencsés és bölcs uralkodás után meghalt: helyére természetes fia. Sorbán Konstantin vajda következett. 4) kinek első gondja volt a szövetséget s hűbéri viszonyt, melyben atyja állott Rákóczyhoz, a régi alapokon megújítani. A másik szomszédos oláh vajdasággal, Moldvával kötött új jó viszony is tartósnak mutatkozott: az, kitől egyedül tarthatott, hogy azt meg fogja zavarni, Lupul vajda volt. A tatárok által Konstautinápolyba küldetvén, itt eleinte jól fogadták: de lassanként mind szigorúbban bántak a megbízhatatlan emberrel

5) s végre Székely Mózes példájára a jedikulába zárták. A dolgok e fordulatáról a tatár küldöttségtől is hallott Rákóczy, mely jan. 3-áu érkezett székvárosába s melyet ő feltűnő pompával fogadott, egész dandárral, mintegy kérkedöleg haderejével, kisértette a Tiszáig, mely felé folytatták útjokat, L. Törvények és Okiratok XXII. 2) L. Törvények és Okiratok XXI11. 3) L. Törvények és Okiratok XXIV. 4) Fundgruben Neue Folge 343. 1. s) Törvények és Okiratok XXV.