Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - Törvények és okiratok

is addig semmit nem tudtunk cselekedni, miglen azt meg nem értettük, az lián ő fge melyikkel fogja az dolgot tartani, lengyellel-e avagy kozákokkal ? azt peniglen az hán csak mostanában adta értésünkre; azt tudják ő magok is, hogy szorgalmatosan igyekeztünk annak megtudásában. Azt is megmondhatják, hogy innen való megindulásokig az lengyelekkel semmi oly bizonyos szövetségünk nem volt, mert mostanában lengyel követ nálunk nem volt, ezelőtt penig, midőn volt, akkor még az hán ő fge székiben is nem érkezett volt, avagy ha érkezett volna is, de még akkor az lengyelekkel semmi szövetsége nem volt, nekünk is attól kelletett várnunk; elindulásokkor penig akartunk küldeni az lengyel királyhoz, megtudni, mi legyen akaratja és kívánsága tőlünk az had és segétség küldésből, és akar-e valami szövetséget csinálni velünk, mivel hlmas császár országabeli vitézeket bizontalanúl más nemzetek közé nem küldhetjük; tegyenek azért ők is ilyen kérdést, mivelhogy még az lengyelekkel is semmi oly kötelességünk és szövetségünk nincsen, hogyha annakokáért az úgy találna lenni, hogy az ő fge és lengyelek ellenségi, úgymint kozák és muszka ellen, az ő fge javallása szerént, hadat bocsátanánk, ő fge biztat-e bennünket, hogy valamint az lengyelekkel, úgy az mi hadainkkal is azon egyező értelem, oltalom és segétség lenne ? melyre micsoda válaszokat és feleleteket fognak tenni, arra igen szorgalmatosan reá vigyázzanak, sőt ha ajánlást és Ígéretet tesznek, mondják azt: ők csak emberek, hazaérkezésekig is meghalhatnak, az szók csak elmúlnak, azért Írásban küldjék. 8. Az szultánoknak küldött levelünket is, nekik küldött ajándékinkkal együtt annak módja szerént praesentálják. 9. Ha onnét adatik alkalmatosság reá, úgy annál inkább : de ha onnét nem adatnék, magok is keressenek alkalmatosságot reá, minthogy írták volt ezelőtt is az vezérnek kiválképen, hogy kozák követek jöttek volt hozzánk, kívánván az velek való barátságnak megújétását, kiknek mi olyan választ töttünk, hogy ha ők is az fges hánnal való régi jóakaratot és szövetséget megújétják, és megtartják, mi is készek leszünk reája, de különben nem leszen. Arról azért assecurálják az hánt ő fgét, hogy mi nem egyébre, hanem arra igyekezünk, miképen az muszkák mellől őket elvonhatnók, és az ő fgével való előbbi szövetségre hozhatnók, melyben való fáradozásunkat az lengyelek is kívánták; hogyha annakokáért ő fgének is tetszik, emberünknek azon kozák követekkel együtt bátorságos és szabados menetelre kívánjanak oly elégséges assecuratiót, melyre azok is merészeljenek elmenni. 10. Azt peniglen jól eszekben vegyék, hogy altaljában ne mondják, mint bizonyost, az segítség küldést, hanem mindenkor