Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - Törvények és okiratok

XXV. 1654. jun. 22—jul. 4. Rákóczy /tortái kapikihájának jelentései L-upuL és a kozákok dolgairól. a) Isten ő fge Ndat klmes uram minden üdvességes jókkal szerencsés hosszú élettel áldja meg szerelmesivel egyetemben. Ndnak mint klmes uramnak akarám értésére adnom, hogy Lupullal die 20. bora vespertina érkezének egyik kiszálló helyre, portusra, és ugyanott is hált az hajóban; 21. jó reggel felviteté az vezér és szemben lévén véle, ugyanott az házában adott ebédet enni és mind estig ott benn volt; egy régi kapikiháját Dumittrasko nevűt hivatta az vezér tihaja és szemben lévén véle, én is kérdeztem mit mond, de ő azt mondja, hogy semmit nem mondott, csak kérdezé, mint vagyon, de ő szabad vele mit mond. Ez kis uram bizonyoson így vagyon, külömben nincsen, én szememmel nem láttam ugyan, mivel az vezér házából ki nem jütt, de az mely tatárok hozták, azokban láttam, meg is kaftányozta az vezér őket. Ilyen kis uram az tatár hán assecuratiójában, mi következhetik belőle, isten tudja, jóllehet azt mondja az kapikihája Dumittrasko, az ki most Stephan vajdának is kapikihája, bizonyoson tudja, hogy az Jediculában viszik, de félő, hogy csak az adót várják be, addig tudom semmi nem leszen. Az Ngod postái gyakrabban járjanak kis uram, mivel Constantinnal nem beszél, (?) Ngod valóban reá vigyázzon. Juszuf pasával szemben voltam, az végbeliek felől kértem, hogy az vezérnek persuadeálják, hogy fenyítse meg őket, mert ha mire okot adnak és veszekedés újobban indíttatik, magok legyenek okai; az czédulát, melyet Tömösvárrúl küldöttenek volt ki, pariáltatta és az vezérnek ígírte bevinni, Lupul felől ugyan protestáltam, hogy sem Ngod, sem az más két ország nem szenvedi, levén az hatalmas császár országiban örökké észvesztő, Ő biztat ugyan, hogy helyben nem állatják, de az vezér igen jóakarója, mi következzék kis uram belőle, vigyázásom leszen és Ndnak értésére adni el nem mulatom, módom levén az elküldésben. Most semmi oly hírek nincsenek, melyekről Ndat tudósítani szükségesnek ítélném, mivel ennekelőtte, úgy mint 18. praesentis küldöttem Ndnak levelet, melyben bőségesen írtam Ndnak, megküldvén Constantin vajda ő nga is. — Isten ő fge Ndat kis uram sok esztendőkig szerencsés álla-