Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - Törvények és okiratok

5. Az jó akarat is mi bennünk ő kikhez oly kész resolutióval megvolt azelőtt is, megvagyon mostan is, hogy ha azelőtt is abban nem frustráltattunk volna, az mint az ő klmek izenetit nekünk referálták, sőt irások is tartotta, tudniillik hogy útat nyitván, melyen megegyezhessünk ő kikkel, s tudósíttatván arról, készek lettünk volni? közikben menni, de külömben római császár birodalmán passusunk nem volt, hanemha azzal is fellőttünk volna, mely megakadékoztatott volna szándékunkban, Moldván is nem lehetett, mind azért, hogy akkor azokhoz sem bízhattunk, mind pedig hogy az hadak nyomán hadaink is el nem mehettek volna, de nem is tudósíttatunk ő kiktől, azonban csak meghallánk. megbékéllettenek. Mostan is azért az mi ő kikről való jó akaratunk megváltozás nélkül vagyon fenn, kiről akartuk ujobban mi is bizonyossá tenni ő kiket, csak hogy az mint ezelőtt is megizentiik ő kiknek, igvekeztenek légyen az ily nagy dologban való derekas fundamentumoknak megszerzésében, kiről ezideig semmit sem érthetőnk, mely kiváltképen áll az portán és tatár khámon. Az portán azért, még ha annak akaratja ellen is indúlnánk, mind dependentiánk levén onnan, s mind pedig torkokban lakásunk, valamikor akarnának, akkor impediálhatnának, az mint közel való példa, mint revocálák idvezült atyánkat szinte Morvából, az szerencsének virágzó állapotjából. — Az tatár khánnal azért, mert nem levén olyan assecurati ónk, mint ő kiknek anélkül hogy egyveledhetnénk azon nemzetség közében, akárki is megitílheti; ezekről azért szükségképen kelle mind értenünk. mit efficiáltak igíretek szerént, s mind pedig ő kiket tudósítanunk. 6. Az mi pedig az fundamentumnak mediumit illeti, az ez volna, hogy az tatár clián hitlevelet küldjön, hogy mindenekben velünk egyet fog érteni, nálunk nélkül az ellenséggel nem tractál, végez, és teljes erejével dolgainkat előmozdítani igyekezik, s minden ellenségeink ellen megoltalmaz országunkkal együtt. Az portáról is assecuratio kívántatnék, hogy dolgainkban meg nem akadékoztatnak. Ha valahonnan országunkra ellenség igyekeznék, az ellen oltalmazna. — XB. Hogy ha pedig az porta nemcsak nem assecurálua, hanem inkább impediálni akarna, az ellen is tatár khán oltalmazni tartozzék. 7. Adjuk azt is ő kiknek értésekre, hogy az mikor ő kikhez, ugyanakkor decernáltak követséget mi hozzánk is küldeni, ki ha meg nem változott azután, el is fog érkezni, mivel azt még nem tudjuk, mindazáltal elhisszük ezen mostan fennálló materiáról; arról mindazáltal ő kiket bizonyosokká tesszük, hogy minket ellenek való dologra nem indíthatnak.