Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)
Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékekhez
némelyeknek az jó csendesség ellen való cselekedeteket, sok úttal találtuk meg ő fgét azoknak mind büntetések, mind pedig némelyeknek jövendőbeli igyekezeteknek megzabolázása felől: Méltó azért azt az opiniót ő kgmének felőlünk letenni és magának is bölcs ítéleti szerint igyekezni azon, hogy az mely difficultások fennvadnak, azok mind complanáltatván egy jó szeretet és tökélletes békességnek állandó állapatja szálljon közinkben. Mi eddég is ő fgéhez követünket felbocsátottuk volna, az mint mind cancellárius uramnak ígíretet töttünk volt, s mind pedig ő kgmének is írtuk vala: de sincere et candide nem dissimuláljuk ő kgme előtt, hogy lévén immár példánk róla, az mint tavaly is böcsületes követeinket csak Bécsben is két egész holnapig tartóztaták héában és majd azt mondhatjuk, hogy csak semmivel is bocsáták le, kévánságinkra nézvén; tartunk attól, hogy most is úgy ne légyen; melyből sok nagy difficultások és idegenségek is jühetnének ki. Hogy azért az ő kgméhez való igaz coníidentiánkat megmutassuk ebből is, akartuk elsőben ő kgmével communicálni azokat, melyek felől kell ő fgét megtalálnunk és censuráját is venni azokból, hogy mi is mind alkolmatosbau tudjunk felőle gondolkodni, s mind pedig az előttünk álló dolgokhoz is alkolmaztatkassuk illendőbbképpen magunkat. Kivévén azért az békességnek háborgatói, és azok között Praepostvári ellen való kévánságunkat. melyről ő fgét immár sok úttal megtaláltuk, és várjuk is kgmes akaratját abból ő fgének, és azért abbéli declaratiónkkal ő kgmét nem fárasztjuk. Látjuk, hogy nagy difficultást tartuak ő kgmek az munkácsi állapatban, melyből mi ezelőtt is, az mint tavaly is, követeink, ő kgmének bőségesen declaráltuk; semmit egyebet nem kévántunk az közönséges igazságnál, s most is nem kévánunk: mindazáltal ez dologból minden igyenetlenséget,mind az fejedelemasszony részéről és egyébből akarván teljességgel componálni, ilyent találánk fel leghasznosb útat az fejedelemasszonyra nézve is, hogy mivel immár kiment ez országból, és hogy visszajöjjön, nem remílhetni, és más módon is jobb ott fen lakni; jövendőben is újabb változásokraigyenetlenségekrehogy semmi ok fen ne maradjon; noha az fejedelemasszony holta után az egész summát, életében pedig felét, az mi gyermekünknek kötötte s adta, és mi várakozván, minden fizetés nélkül juthatnánk Munkács várához, de sok respectusokat forgatván szemeink előtt, készek leszünk bizonyos terminusok alatt az fejedelemasszonyt kétszázezer forintról kész pénzül contentálni, ő fge előtt azon instálván, hogy az háromszázezer forint summa inscriptiót méltóztassék nékünk megadni kegyelmesen (Rák. ^oldása) és az mi fiú ágon lévő maradékinktól ki sem váltani. 5. Az munkácsi dologból ez lévén az mi declaratiónk,
