Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékekhez

úgy hogy semmit azokban el ne bagyjon. és evvel mind maga dexteritásának. s mind pedig bivataljának illendőképpen megfeleljen, mindazáltal Írásban is comprehendálván, azután exhibeálja cardinál uramnak, ugy hogy mind azokra in scriptis feleletet is kévánjon. 4. Elkezdvén azért az dolgokat, számlálja ez szerint elő ő kgmének, tudniillik: nyilván ítíljük lenni ő kgménél, eleitől fogva, minémű igaz indulattal viseltettünk légyen mi ő kgméhez annyira, hogy sok és nagy dolgainkat in summa eontidentia akarván közleni ő kgmével, abból megmutatnók, minemű teljes bizodalommal legyünk jó akaratjához. És mivel mi is ő kgmében eddég az jó és igaz sineeritásnál nem tapasztaltunk egyebet, bátran előttünk viseljük azt az bizodalmat ez után is, melyet magunkban ő kgméhez mindenkor bevettünk. Nem kételkedvén azért, hogy ő kgme mind az jó egyességet és állandó csendes békességet s mind pedig nemzete megmaradását untalan szemei előtt viseli, akartunk mostan in summa eontidentia némely dolgokat vélle közleni. És noha palatínus urunk bizonyos követe, úgy mint Kéri János itt lévén mostan nálunk, közölhettük volna palatínus urammal is azokat, mindazáltal, mi az ő kgme hozzánk való indulatjában nagyobb remíuséget vetvén és nem akarván recedálni elébbi bévött opiniónk mellől, úgy akartunk, hogy minekelőtte Kéri Jánost innét elbocsássuk, alkolmasint fel is érjen szolgánk addég ő kgméhez és elébb adjuk akaratunkat értésére ő kgmének. Elsőben azért azt declaráljuk, hogy némely nap látván egy levelét ő kgmének, melyet cancelláriusunknak írt, jelenti abban, hogy az mely választ mi töttünk Solymosi Péter szolgája által, látja abból ő kgme világosan, hogy nincsen kedvünk az békességhez; melyet miből ítílhetett ő kgme, meg nem gondolhatjuk. holott megolvasván mássát választételünknek szorgalmatosan, affélét abban semmit fel nem találtunk, melyből ítílhette volna azt ő kgme. Noha pedig választ töttünk volna eddig is arra ő kgnek; de várván levelét, melyet ír cancellariusunknak. hogy elküldött nékünk, (az melyet csak mai nap hoztak kezünkben) valakitől küldte Kgd, abban halasztottuk ő kgnek való írásunkat. Mivel hogy pedig eleitől fogva mi semmit inkább nem kévántunk, mint nemzetünknek békességét, és állandó csendes állapatját, arra is fordítottuk minden igyekezetünket, hogy azt assequálhassuk. Illik ő kgmének oly ítílettel lenni felőlünk, hogy ezután is békességét, nem romlását és veszedelmét nemzetünknek, (melytől mindenkor irtóztunk) akarjuk előttünk viselni. Melyre elég bizonságunk ez, hogy látván nagy szttbéli fájdalmunkkal