Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - Törvények és okiratok

vezér is hadakat el nem oszlatják, hanem continualják táborozásokat, kire íjjel nappal, egyik kémünk a másikat ott érvén, szorgalmatos vigyázásunk leszen reája s őfelségét is tudósítjuk, s mi in omnem eventum alattomban készűlgetiink is magunk oltalmára, kérvén ő felségét alázatosan, ezeket a dolgokat értvén, ő felsége is kegyelmes igireti szerint, tegyen oly praeparatiot ide mi reánk, és tartassék oly készen, oly helyen az ő felsége segítsége, hogy ha a török biztatása alatt a török ereje ellenünk indúlna, ad prímám nostram requisitionem indúlhasson segítség, ne akkor kezdjenek segítséget ordinalui, a mikoron az megindúlásának ideje lenne. Noha mi az töröknek teljes tehetségünk szerint kedvét igyekezzük keresni az országnak szabadsága, sérelme nélkül, de ha egyáltaljában ugyan csak minden igaz ok nélkül reánk akar jőni, kételenek vagyunk a magunk oltalmazásához fognunk ; ő felségének is minden dolgokat értésére azért adjuk tempestive, hogy ő felségének is legyen ideje minden praeparatiőhoz, nekönk is idején korán declaralhassa magát ő felsége, hogy igy minden dolgokat, az ő felsége kegyelmes kegyelmes (így) declaratioját is comportalván, azokról tudhassunk magunkra gondot viselni etc. A mely párt Klobusiczki Andrástúl Kegyelmednek küldettünk, azt Kegyelmed in specie visszaküldje keziinkhez. Császárnak ő felségének megjelentheti Kegyelmed azt is, hogy Betlen István uram a mely szolgáját én ellenem és az ország ellen oda be az portára küldette volt mesterséges hamis vádlásokkal, az mostan is ott benn vagyon a portán, s ártalmas dolgokat forral. Betlen Istvánt magunk s az ország is requiralta, liögy ha beküldette, ki is hozassa onnat, de mind ez ideig is oda be volt, követink most is ott benn hagyták; kiváltképen a hollandus követtel practikal. Halljuk Betlen István felől is, hogy most sem nyughatik, allatomban készűlget, szolgáit törökek keziben jártatja. Minthogy ennek előtte is váltig mentette magát, az alatt ugyan elment, minden felől a török hadak mostan fenlevén, occasio vagyon előtte, ha mit akar újólag tentálni. O felségét azért azon köll kérni, intse meg Betlen István uramot, ujabb háborúságot ne indítson az ő felsége ditiójából sem egy sem más felé; a végbeli kapitányoknak is méltoztasssék parancsolni, legyenek szorgalmatosb vigyázásban, hogysm mint első menetelekor. Ha ő felsége Betlen István uramot méltóztatik admonealni, és a végbeli kapitányoknak is parancsolni, efficialja kegyelmed cancellarius urammal, hogy indefinite legyen az admonitio és a parancsolat (non ad instantiam principis, sed ex relatione nonnullorum).