Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok

quam patriae parentem, diligenter oculis vigilantissimis omnia perlustrantem. et paterna clientela omnibus nobis asylum. Mindazonáltal, mivel az szent Isten mindennek gubernatora csudálatos és kimondhatatlan mélységes tanácsából hoc fátum inevitabile kegyelmes üdvözült fejedelmünk el nem távoztat­hatván, itt országában, nem más idegen helyen ez árnyék világ­ból ki szóllittatott, ezt is Istenünknek reánk való kegyelmes gondviselésének lenni látjuk. Ez mellett hogy azon mindenható Isten bölcs vizsgálhatatlan reánk való gondviseléséből szegény hazánknak fő nélkül való létét nem engedte, hanem immediate kegyes atyai jó voltából s gondviseléséből, még az üdvözült kegyelmes urunknak életében, szegény hazánkban fejedelem­ségre választotta és állatta Felségedet, azon Istennek áldott légyen dücsőséges nagy neve. Kérjük is ő szent Felségét alá­zatos szübéli óhajtásunkkal, hogy Felségedet szegény hazánk­ban éltesse, szerencséltesse, értemmel, fejedelmi méltósághoz illendő okossággal látogassa, nem különben mint régen az több asszonyállatok között amaz szent, istenfélő, Bethuliae Judith asszonyt, és az szent Írásban egynéhány megjegyzett fő asz­szo.nyáHatokat; hogy igy az Felséged szárnya és kegyelmes protectiója alatt élhessen, nyughassék, virágozliassék szegény hazánk békeséges csendes állapatban sokáig. Articvlvs I. Köszönik az fejedelem aszonnak ö felségének az unióra való kegyelmes intését, és az uniót elvégezik. Mivel azért kegyelmes asszonyunk fejedelmünk az Fel­séged közinkben küldött propositiójában, úgy mint kegyes gondviselő, hazája szerető fejedelemhez illik, int arra, hogy szemünk előtt viselvén az Istennek előbbeni kegyelmességét, minden egymás között való gyűlölséget és egyenetlenséget hátra vetvén, csak az közönséges megmaradásra, hazánk jovára és csendes békeségére igyekeznénk, letévén minden religióknak respectusit, és kiválképpen való kinek kinek haszna keresését, és ebben oly médiumoknak feltalálását követnénk, hogy mind az szegény hazának szabadsága restituáltatnék, mind pedig az két hatalmas császár között való szép békeség megmaradhatna; mely Felséged kegyelmes intését szemünk eleiben vévén és minden részében illendőnek s alkalmatosnak ismervén tudván azt is, hogy az külömben semmi úton nem le­hetne, hanem posthabitis omnibus odiis, discordiis et aemulatio­nibus csak az egy egyességhez és szép unióhoz ragaszkodnánk, mely unió, egy értelem, egymás szeretet minémű dícsíretes és jó légyen, ki tetszik amaz mondásból. Concordia res paruae ere­AM. KIR. 0R8Z. LEVÉLTÜK j KÖNYVTÁRA. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom