Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

nal urammal szemben lévén és ő tanúságot commendatoriát is tévén az dolog felül, valahol ő felségét hallja lenni, oda siessen postán. És minket ő felségének minden jóakaratja felől tudó­sítson éjjel és nappal gyorspostán. Homonnai János uramot requiráltuk,*) micsoda instru­ctiója vagyon ő kegyelmének az mi segítségünk felől, akar-e segíteni, avagy mely aránt viseli magát, ha az török és Beth­len István reánk jő. Még válaszunk nem jöve, talám autkori­tást sem adtak neki, noha az cancellarius uram dictálta reso­lutióban azt ígérte ő felsége, hogy segítségünkről tanúságot ád kassai generálisának. Az lenne jobb, ha in primo ingressu lészen ő felségének segítsége mellettünk, de ha nem érkezhetnék semmiképpen, úgy lenne ő felsége az segétség küldéséről. Mert ha az történne, nagy lészön (?) és erősségnél kell is szállanunk ad reparandas vires akkor is hasznos lenne az segítség. Palatínus uramnak bátor jiarancsolna ő felsége, az do­logban viselné az szerént magát, a mint ő felsége ebben affir­máltatott eleitől fogván, — mert Bethlen István minden írását palatínus uramnak (e szavakat Rákóczy írta bele) — maga pro­motiójára fordítja, akármi sensussal írja s izeni ő kegyelme. Az mint halljuk, gonosz akaróink nem elégednek avval, hogy török császárt azért irritálják ellenünk hamis vádlások­kal, hanem mivel császár ő felsége hozzánk való kegyelmessé­gének is eszét akarják veszteni, hamis híreket költvén felő­lünk, mintha mi ő felsége ellen igyekeznénk és az hét várme­gyéknek Erdélyhez való applikálása felől is Ígéretet töttünk volna az töröknek s azzal akarnók complacálni. Bizony uram merő hamisság, bátran és lelkiismereti szerint mondhatja, ír­hatja Kegyelmetek, az kiknek illik, kiváltképen ő felségének, megtartjuk ő felségével való békességünket és hozzánk való kegyelmességét alázatosan megigyekezziik szolgálni, s gondol­kodásunk is az ő felsége ellen való vétségre nincsen. Ha mi török császárt külső záros útakon akarnók complacálni, hiszen az mit más igért neki, és az mi előtte kedves s az mit de facto kezéhez is vehetne, nekünk is azonokat kellene ígérnünk, úgy mint Jenőt, Lúgost, Karánsebest, az ország adójának duplálá­sát extraordinarie, azonkívül császárnak száz, vezéreknek ötven, hatvan és több ezer tallérokat; Bethlen Istvánt csak úgy sze­reti az török, mint mást akárkit, tekintete eddig nála csak az. a ki többet Ígérhet; igéret adomány nélkül minden motiót csak neveti, maga állapatját is látja. Palatínus uramnak hozák levelét mostan: szép dolgot ír ') T. i. Csérnél által.

Next

/
Oldalképek
Tartalom