Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

szárnak minden hadaival boznai, temesvári, egri, kanisai passák lesznek táborban több végbeliekkel, de az igen sok nem lehet tizenötezer török nem lészen. Moldva Havasaifölde felől még hírünk nincsen, hogy készülnének reánk. Lengyel király ő felsége arra felelt, hogy az tatár és moldvaiak ellen az idén oly distractiót csinálhat generálisa által, hogy arról a részről ne tartsunk ez idén. Az ő felsége bölcs tanácsa, mint akar segítni: ha német és magyar hadakat küldhetne segítségünkre, ez lenne hasznosb és ezt is kell sollicitálni; még azok érkeznek, ha ő felsége parancsolna gondviselőinek, hogy mind oda fel s mind ide alá alkalmatos helyekben táborban szállanának és viselnék úgy magokat azok, mintha mi segítségünkre vigyáznának és ugyan segíteni is akarnának; ha kérdené az török, mi lehet oka táborozásoknak, azt felelhetnék, mivel Erdélyt akarják invadálni, arra vigyáznak, és ha ők úgy mint a törökök indúlnak, őket is megtanítja az idő, mely felé kellessék indúlniok. De ha azt akarják felelni, hogy Erdélyre nekik semmi gondjok nincsen, csak Magyarország határát az török ne attingálja, e végre bátor táborban is ne szálljanak; ő felségét ez mostani periculum megtanítja, mint kellessék minket ilyen periculumban segítni. Csakhogy valamit ő felsége akar segítni, azt mindjárást praestálja és parancsoljon serio felőle mindjárást megindítván. Mert periculum in mora: parancsolhat, és az kiknek parancsol ő felsége, azok indúljanak is mindjárást, mert mi az országon kívül akarunk eleikben menni. Minékünk ő felségében nagy bizodalmunk volt, és ha az ő felsége kegyelmes igéretiben nem bíztunk volna, talám másképpen gondot viselhettünk volna magunkra. Credentionalis mellett audientiát kérvén, proponálja ezeket Kegyelmed ő felségének szóval és az választ és segítség küldést sollicitálja, Mert ha ő felsége sok emberekre bízza ez dolgot és kész haddal nem segít, félő, késedelmes lészen ő felsége kegyelmes gondviselése reánk. Cardinal uramnak proponálja Kegyelmed, az mit császártúl ő felségétől kévánunk, és kérje, hogy promoveálja, látja ő kegyelme szintén most az ideje minden jó ígéreteknek beteljesítésének. Az mely levelet cardinal uramnak írtunk, annak is páriáját megküldtük, értse Kegyelmed voltaképpen, ő kegyelmétől is mit kévánunk. Kegyelmed pedig ezt úgy sollicitálja és oly cathegorica resolutiót vegyen, érthessük az ő felsége kegyelmes akaratját: vagy bízhatunk oda avagy nem, mert az nekünk rettenetes kínos lenne, ha oda támaszkodnánk és azon közben frustráltatnánk. Kegyelmed Bogáthi uram ezzel ne késsék, hanem cardi-