Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - 1630. szept. 21—oct. 8. Kolosvári országgyűlés

Sept. 26-án bejött Szamos-Újvárról Katalin is, ki időközben decz. 16-án, a Bethlen Gábor által az országnak hagyott summát ugyan e várban letette Kolosvárra — s a tervezett tábori gyűlésből egyetemes országgyűlés lett. Sorsa már akkorra eldőlt. Az év szomorú tapasztalatai meggyőzték az ellenpártot is, hogy Katalin állása tarthatatlan. Az idő versengésekkel telt el, melyeket már kétszer simítottak el, de azért most harmadszor a veszély imminensebb, mint valaha volt. De Bethlen meglepetésére abban nem tértek el, hogy kit tegyenek helyében fejedelemmé. Két követelő van: Rákóczy és Prépostvári — de miért keressenek ők mást, mikor van a Bethlen családból, kit helyébe emeljenek ? Azonban első volt rábírni Katalint az önkéntes lemondásra s ezzel Fekete Lőrinczet, régi meghitt szolgáját, bízták meg. Fekete tanács alakjában sept. 26-án elé is adta neki a dolgot. Azt hiszem, édes Fekete, feleié Katalin, téget Baroffsky a krakai vajda bízott meg. De én hittel vagyok köteles az országnak s maradok. Rosz dolga van itt Felségednek, feleié Fekete, én nem cserélnék Felségeddel. Nagyobb úr volna magyarországi jószágaiból. Az igazat megvallva, Felséged nem kell az országnak, kérdezze meg csak tanácsurait. Katalin erről sem akart hallani. Hogyan hozná ő ezt a szégyent házára? Még sokáig beszélgettek együtt, s Katalin távozása után bizalmas levelet írt Hallernek egyik tanácsúrnak : mondják meg neki, kinek mi panasza van ellene ? Másnap 27-én négy tanácsúi- Kornis, Erdélyi, Cserényi és Kassai hozzá mentek. Aztán összejöttek a többiek is, s most a kormányzó hollétté után tudakozódott. — A táborban felelék. — Egyedül? — Igen. Csakhogy úgy ne járjunk mint Megyesen. Katalin is ki akart menni a táborba, de attól tartva, hogy őt s a cath. tanácsosokat megölik, másnapra halasztá. ' Oct. 28-án, midőn készületet tett a kimenetelre s épen reggelinél volt, ismét jött Fekete sürgetve bebocsáttatását. Ismét lemondását kezdte sürgetni, kérvén, hogy a tanácsurakat hívja össze. Roppant zaj van a táborban, úgy hogy nem ma') L. Térítvényét Deák Farkas Csákyja 240. 1. Erdélyi Országgyűlési Emlékeit. IX.