Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - 1630. szept. 21—oct. 8. Kolosvári országgyűlés

radhattam ott — mondá Fekete, — ne várja be Felséged, bogj__exővel letegyék. Most Mikót és Haliért hivatta — de ezek sem mondtak semmi megnyugtatót: nincs más panasz ellene, mondá Mikó, mint az, hogy asszony s az országnak most, e háborús időben férfi kell. — Azután jöttek a tanácsurak: ezeket is felhívta mondják meg, kinek mit vétett, felhozta családját, melyen nem teheti a szégyent, hogy lemondjon, a szultánt ki megerősíté, a császárt ki segélyt igért neki. A kormányzó felelt neki: mind az, mit Fekete mondott a táborról, igaz — oly nagy volt ott a zaj, hogy ő is örült, hogy ép bőrrel szabadúlt. Aztán esküdözött, hogy neki nem kell a fejedelemség, három nap múlva ő is le fog a kormányzóságról mondani. Katalin ezzel szobájába vonúlt s lemondása esetére követelését irásba foglalta: míg Fogarast ki nem fizetik, maradjon fejedelemnek; adjon neki az ország évenként 10—20,000 forintot; fizessék ki, mit férje akkor igért, mikor elvette, nász hozományát; készpénze, ékszerei maradjanak birtokában, választhasson magának 3—4 tanácsost. Ezt azonban senkisem akarta átvenni. Végre Kún Ferencztől ktildé a rendek közé. De alig ment ez ki, jött négy tanácsúi-. Katalin most sem engedett — kétszer is visszajöttek, míg rávettek, kogy a rendek közé menjen, kik a fejedelmi lakban a nagy teremben összegyülekezve vártak rá. Itt aztán a korlátnok előadta, bdgy Katalin önként leteszi a fejedelemséget. Két nap múlva elutazott Kolosvárról Fejérvárra, onnan Vinczre s végre Fogarasba.

2) A rendek pedig a fejedelmi palotából egyenesen a nagy templomba mentek, s elhatározák, hogy azonnal választáshoz fognak, hogy az ország fő nélkül ne maradjon. Bethlen, ki a Rákóczynak adott szava által már meg volt kötve, Rákóczy megválasztását óhajtá keresztül vinni. De azon, hogy a gyenge ember kezéből a vezetés már a mozgalom kezdetén kiesett, s a saját pártja által felidézett katonai lázadásnak urává lenni nem tudott, hanem sodortatni engedte magát, nincs mit cso') Marczali 179 — 80. -) Katalin levele testvéréhez. Okirattár Strassburg Pál követségei történetéhez. Segesvári 198.