Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

országúi, igazítsa püspök uram az ecclesiával együtt, s tegyenek ö kegyelmek arról választ ö nagyságának, mert nem ország közönséges dolga, hanem tulajdon az ecclésiáé. Articvlvs IV. Prohiheáltatik Bethlen István uram az ország nevével való szállástól, tractálástól, mint leire semmit az ország most nem hízott. Deliberált volt ennek előtte is az ország, és Bethlen István uramnak meg is irtuk volt, most is egész országúi három nemzetől egyéb választ nem tészünk: Mi ő nagyságára semmi követséget nem bíztunk, ő nagyságát Budára sem másuva nem küldöttük, hogy onnét az mi dolgunkat országostól igazgassa; kitől most is unanimi voto et consensu publice prohibeáljuk; mert Isten kegyelmességéből vagyon választott fejedelmünk, s ha mi bántódásunk országúi ő nagyságától az mi kegyelmes urunktól volna, elsőben ő nagyságát az mi kegyelmes urunkat találnók meg felőle, és magunk között való régi szabadságos törvényünk szerént, kit hatalmas császárink is mind confirmáltak, eligazítanék. És, ha kévántatnék, hatalmas császárunkat is megtalálnék felőle, magunk között lakó bizonyos követeink és atyánkfiai által, nem római császár ő felsége birodalmából küldenénk követeket, a honnan ő nagysága mí hírünk s akaratunk nélkül oda ment. De légyen istennek hála azt a nagy ínséget, szabadságtalanságot, melyet Bethlen István uram hirdetett mindenfelé leveleiben, országúi nem érezzük mostan. Tetszett azért mostan is, hogy ő nagysága az mi dolgainkat ne igazgassa, ne tractálja, mert mi ő nagyságára nem bíztunk semmit. Articvlvs Y. Az országnak mostani békességre való intését, hazahívását, ha negligálják Bethlen István uramék, az 1638. esztendöheli augustushan az elfutottak felöl írt, articulusok reájok applicáltatnak. Ez elmúlt kolosvári gyűlésünkben országúi concludált articulusunknak is első punctjában nehézségét mondja lenni Bethlen István uram. Yégeztiik azért egész országúi, három nemzetül, ha ő nagysága az mostani utolszor odabocsátandó követink által való hivatalunkra és intésünkre amplectálja a békességet, és megjő, s velünk együtt hatalmas császárunkhoz, mostani kegyelmes urunkhoz fejedelmünkhöz hűségét megmutatja s tartja, annak az articulusoknak abbéli részét melioráljuk, az amnystia is mind magok ő nagyságok szolgájok részéről meg lészen; de ha ő nagyságok ez mostani hivatalunkra is meg nem jönnek, egyességre velünk nem szállanak, autlioritást