Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

zonítom s Erdélynek minden rendeivel, sőt Magyarországban is valakik igazán ismernek, soba abban nem törtem fejemet, s nem voltam ez világi hiuságos dicsőségnek annira űzője, soba senkinek promotiómért egy fillért nem adtam; avagy ha adtam, álljon elő, tegyen bizonságot. Yádolja gubernátorságomat sok törvénytelenségekkel, sőt afféle cselekedetekben az szegény fejedelemnek társának ír. Ha az törvéntelenségeket megnevezte volna, arra is lött volna az felelet in specie. Jobb lött volna azért az levélformálónak Rákóczy uramot arra inteni, hogy annak az nagy magyar fejedelemnek emlékezetes, jóságos cselekedetit követné, hogysem mint alattomban mocskosan vádolja. Ezaránt is istent hívom bizonságúl, soha senkit meg nem igyekeztem törvéntelenűl tíz esztendeig való gubernátorságommai bántani, sőt álljon elő akárki, a kinek valahol csak egy talpalatni földét is törvéntelen elvöttem vagy elvétettem, vagy bevádoltam, vagy megfogattam, Kgltek is mint Erdélynek közelebb való szomszédi bizonságom lehet erről, mivel az szegény fejedelem Kglteknek is ennihány esztendőkig lévén fejedelme, tudhatná Kgltek, ha kicsintői fogván nagyig valakit ő felségénél vagy bevádoltam, vagy jószágában károsítottam volna, sőt mind Rákóczy uramnak s mind másoknak igaz tökéletességgel igyekeztem ő felsége után szolgálni. Az ország szabad electióját írja, hogy Rákóczy György uramot fejedelemségre hittel és sok igírettel kihíván bántottam volna meg kötelességem ellen. Ha én ő kglmét hittel, vagy reversalisommal híttam fejedelemségre, az reversalisomnak és az hitezésnek módjának ő kglménél jelen kell lenni. Dicsekedett az én hitlevelemnek maga kezénél létével akkor is, mikor az két ifjak gyermeki tanácsára, hivataljára uraságából kiindula; de minthogy nem volt, senkinek semmit nem mutathatott. Hogy nem mutatta, ha vagyon, ha nincs, lelkeismereti ellen mit mér kérkedni vele ? Minthogy énnálam Rákóczy uramnak hitlevele vagyon, sok böcsületes főrendeknek megmutattam s publicáltatni is fogom; az Kgltek vármegyéjében is vannak oly főrendek, az kik olvasták, látták. írja azt is, hogy az hajdúságot felültetvén császár ő felsége birodalmára én csatáztattam őket. Úgy vagyon, az Bornemisza János uram akkori indulatira hogy tiszti szerint vigyázzon, fiamnak Bethlen Istvánnak én parancsoltam volt, de bizony soha császár ő felsége birodalmára való csatázásra nem ingerlettem, sőt az mikor az ország és én akaratom ellen császár ő felsége birodalmában bement volt, magam akarok vala reájok indúlni, ha le ne szálljanak. Melit Péter uram, ki ottbenn akkor főkövet úr vala, ha ő kglme akarja, bizonságot te-