Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
el nem hagytam ; ő nagysága két napi sole discursusi után (engem böcsülettel látván, mivel Bogádi uramat Bécsben hagytam volt) csak azt concludálá, ajánlván igaz tökéletes jó akaratját mind ő nagyságának, mind gyermekinek, hogy ha ö nagysága az töröknek opponálja magát, most nem bízhatván az ü felsége segítségéhez, és valamiképen succumbal, oda lészen Erdély és nem tartózván meg a török, hátán megyen el, és nem szűnik csak Erdélyben meg, hanem ide ki is elhat, és mind hazánk, mind az ő kegyelme jószága oda lészen, ha szintén várakban szorul is, mindjárt reá száll az és ugyan az erdélyiekkel megvéteti; hanem mindeneket megpróbálván, ha látja egyéb nem lehet benne, jobbő kegyelmének hazáját, feleségét, gyermekét és magát veszedelemben nem hozni, hanem mégis az ö nagysága tetszéséből megtréfálná Bethlen Istvánt, mert idején gyűlést tétetne és más fejedelmet választatna az országgal, megtartván az libera electiót, és jőne ki magyarországi jószágiban, nám az apja is azt cselekedte etc. Az mikor Ulésházi Gáspárt és Bethlen Pétert igaz és jnéltó okokból vádoltam volna, hogy az Bethlen István factiójában consciusok, ő nagysága egyáltaljában csak mentette és oltalmazta őket előttem, noha bizony sine ratione; elhittem másutt is azt cselekedte, az mint megtetszik Illésházi és Bethlen Péter uraméknak írott leveleiből, melyeket én meg nem küldtem azoknak. 14. die Mártii válaszunk levén Bécsben eodem die indúltunk meg és estvére érkeztünk Pozsonyban. 15. die Mártii reggel lettünk szemben cardinál urammal ő nagyságával, és referáltuk mint jártunk és micsoda resolutióval jöttünk ő felségétől, noha ő nagysága még annakelőttö ő nagyságának mindazokat írva küldtö; ő nagysága ugyan majd mintegy szomorúképen mondá: Őfelsége az én tetszésem nem minden punctjában acquiescalt, de ő felségének azt hiszem abban más consideratioi voltanak, nem ő kegyelme az fejedelem kárára; előbb gondolva nem is kellett volna ő kegyelmének arrúl csak meg is találni ő fölsegét, mert hiszem övé Debreczen, Várad, üttesse meg csak az dobot, bizony nem csak az Tisza két felől, de innénd is az jó fizetésre az magyar elmegyen, soha úgy nem tilthatják. Csérnél uram eszedben vegyed az mit mondok, az fejedelemség nem szenved változást avagy alább szállást, hanemha nagy gyalázattal; 'az én tanácsom az, elsőben az alatta valóknak keresse kedveket, ha kiket megbántott, recognoscálja, méltó megengesztelni őköt, az töröknek mind adomány jávai, ajándékával kedvét keresvén, adaját ugyan beadván ; ez mellett az fösvénységnek békét hagyjon, mind magyar hadat fogadjon, az lengyeleket is, kiváltképen az szaba-
