Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

dos kozákokat idején requiraltassa, az erősségeket éléssel és hű emberekkel megrakja. Ha ugyan ad extremum semmi remediummal nem veheti eleit az töröknek, úgy viselje inkább, hogy mindenkor az böcsületet viselje elettö inkább, hogysem az kissebbséges állapatot; mind egyképen, mind másképen fogja keményen csak, bizony török uram is mást gondol, isten sem hagyja, megsegíti, igen vigyázzon maga, másra csak ne bízza, az mi kegyelmes urunkban sem fogyatkozik meg, noha némelyek talám mást ítélnek, de ő felségének elég hadai vannak. Pénzit ne kímélje, csak országát tarthassa meg, valameddig országa lészen, mindaddig leszen pénze, de ha országa nem leszen, pénzihez se bízzék azután; erőt tartson kezében, idején provideáljon penig arrúl, akkor ne kapjon két felé, ha hirtelen kelletni fog. Anno 1636. die 22. Februarii. Mikor reggel beszélt volna ő nagysága velem mondá Bogádi uram előtt nem akartam ez egynehány szókat Kegyelmednek, az melyeket mondandó vagyok, hogy hallja, mivel tudom annakelőttö oda köteles volt Ilhésházi Gáspárhoz. Hanem mond meg én szómmal az fejedelemnek ő kegyelmének, azon is legfőképen penig igen mesterkedjék, ha Bethlen Pétert kézre keríthetné, ha kijárna vagy megragadtathatná, avagy a benne valókkal csinálna valami correspondentiát ígérettel, adománynyal, ha oly emberek volnának benne, próbálná őket, akarmint jutna hozzá, igen dicsérném azt. Bezzeg osztán mint egy madárral az hűsön az atyjával is jád|z]hatnék, csak ő magát vehetné kézre, mindenében prédát tétetvén, avagy az benne valóknak engedné. De feleségét nem kellene megháborgatni, mert annak vétke nincsen, hanem rakatná szekérre és Patakra küldvén tisztességesen bocsátaná, késértetné el onneid. Ha ezt végbenvihetné, nekem igen tetszenék. Én bennem ő kegyelme meg nem fogyatkozik, valamire elegendőnek itél; ezt bízvást megcselekedheti, ne gondoljon az felől semmivel etc. Azután behívatván Bogádi uramat, együtt beszélt velünk, és úgy mentünk fel Bécsben. Kívül Rákóczy kezével: 10. Április 1(33(5. (Eredetije a vörösvári levéltárban). J<!)>jzet. Bogádi és Csérnél jelentése inárcziusi küldetésökröl.