Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

engedte Nagyságod kegyelmesen, magunkat Nagyságod mél­tósága és Bethlen István uram személye között interponáljuk, és bizonyos arra rendeltetett követinket bocsáthassuk Budára az vezérhez, kiknek az Nagyságod kegyelmességéből bizonyos instructiót adván, tractálhassanak szegény hazánknak megma­radására való minden dolgot az vezérrel ő nagyságával; és ha kívántatik, magát is Bethlen István uramat requirálván, min­den illendő dolgokat ő nagyságának adjanak eleiben, és intsék, hogy elsőben keresztyénségét, annak utánna hazájához és nemzetéhez való kötelességét megtekintvén, és azt is, hogy ebből az felindúlt dologból mind maga személyének, gyerme­kinek, minemű gyalázatos híre neve és utolsó veszedelme, ha­zánknak is romlása következhessék, sőt azt is szemei előtt viselvén, ettől az szegény hazától ő nagysága minémű nagy méltóságot és uraságokat vött volt mind maga s mind gyer­meki, ez okokból tégye le feltett szándékát és propositomát, elébbeni lakó helyére ide Erdélyben jőjön haza, (mivet itt senki semmiét ennekelőtte el nem vötte ő nagyságának), és Nagyságodat ismérje úgy fejedelmének lenni, mint mi egész országúi, három nemzetül; melyet praestálván közöttünk szép uraságát szabadoson bírhatja gyermekivel együtt s maga is bátorságoson lakhatik. Articvlvs II. Ha hol penig semmiképpen ezt nem etfectuálhatnák, ; semmi szép békességre és egyességre ő nagyságát nem hoz­hatnák: végeztük az Nagyságod kegyelmes tetszéséből és en­gedelméből, hogy a fényes portára is extraordinarie solennis legatiót instituáljunk ezen dologról, kik hatalmas császárunk előtt igen alázatoson esedezzenek, könyörögjenek, eleiben ter­jesztvén ő hatalmasságának, minémő alázatos, tökélletes hű­séggel vagyunk ő hatalmasságához, és egyéb ajáudékinkot is ő hatalmasságának és az vezéreknek esztendőnként bészolgál­tatjuk, és minden ő hatalmasságához tartozó kötelességünket praestáljuk. Az mint hogy azért ő hatalmasságának régi őseivel maga szabad akaratja szerént való jó indulatjából frigyet kötött és oltalma alá vött országát az ő hatalmassága elei nem hogy magok bántották volna, de inkább mások­tól is minden szabadságokban, törvényekben, vallásokban, rendtartásokban mindenek ellen, miut magok szemek fényét, megoltalmaztanak, és ő hatalmassága, is, az miolta az nagy­hatalmú szent isten birodalmot és mi reánk igaz híveire való gondviselését kezében adta mind azolta mindenek ellen meg­oltalmazott, minden törvényünkbe, szabadságunkban, hitünk­ben és fejedelmünknek szabad választásában. Könyörögjenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom