Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

1636. FEBR. 15—29. 461 ínég is igen alázatoson ő hatalmasságának, hogy azon kegyelmességét Nagyságodhoz mint nékünk kegyelmes urunkhoz és ő hatalmasságának igaz alázatos hívéhez, kit fejedelemségéhen az régen kötött frigy szerént athnaméjával, hütlevelével, és zászlójának adásával megerősített, s mi hozzánk is hasonlóképpen mutassa meg, és mostan is országunkat szabadságában, törvényében tartsa meg, és másoknak méltatlan vádlására ne igyekezzék háborítani se minket, se Nagyságodot; holott mi is Nagyságodnak mindnyájan hütösök lévén, és Nagyságodtól semmiben meg nem hántatván, és Nagyságod is az ő hatalmasságához való igaz hűségét velünk együtt tükélletességgel viselvén, Nagyságod mellől mi is semmiképpen mind koporsónkig el nem állunk; hanem inkább Bethlen István urunkat ő nagyságát küldje vissza ide hazájába, hogy ha mi bántódását mondja lenni, ez országnak régi megrögzött törvénye szerént igazítsuk mi el, szép békességre vivén minden dolgát ő nagyságának, és ő is szolgáljon minen velünk ő hatalmasságának. Articvlvs III. Mind ezeket igen szolgalmatosan tentálván kegyelmes urunk, és hatalmas császárhoz való kötelességünket is ő hatalmassága előtt declarálván, ha ugyan semmi jó végben sem Budán az vezérnél, sem az fényes portán az Bethlen István uram dolgát nem vihetnők, és ő nagyságát hazánk szabadságának és Nagyságod fejedelmi méltóságának bántódása nélkül békességre nem birhatnók, hanem mégis szegény hazánknak utolsó veszedelmére való dolgot akarna tentálni és megrögzött régi szép szabadságunkat, libera electiónkat, igyekezi háborítani: noha hatalmas császárunk ellen fegyvert szintén oly nem örömöst akarnánk fogni, mint szinte az tűzbe nem akarnánk magunkat vetni: mindazáltal szerelmes hazánk szabadságáért, feleségink, gyermekink megmaradásáért, az Nagyságod böcsűletinek, méltóságának, fejedelmi állapatjának köztünk megtartásáért, készek leszünk életünket, s minden jószáginkat elfogyatni, és egész országúi, három nemzetül fejünk fenállásáig, valamikor az szükség kévánja, Nagyságod mellett insurgálni, Nagyságoddal élni halni, hevet, hideget, jót, gonoszt együtt tűrni, szenvedni. Bethlen István uram és több hazánk szabadságinak s Nagyságod személyének liáborgatói ellen; kitől az mindenható felséges isten mind Nagyságoddal egyetemben, hogy arra ne menjen az dolog, oltalmazzon. Do hogyha az szükség azt kévánja, hogy ő szent felsége erőt, segétséget, egyező tökélletes értelmet szolgáltasson, az Nagyságod fejedelmi állapatjának,