Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
nyájan a menybéli istennek nagy bálaadással tartozunk, könyörögvén azon ő szent felségének, Nagyságodat mind mostan és ezután is, ez Nagyságod és ellenünk közönségesen felháborodott állapatunkban is segítse, igazgassa és vezérelje, hogy nékünk alatta való alázatos igaz híveinek és szerelmes hazánknak ilyen szép csendes állapatjának felbontói és régi boldog emlékezetű eleinktől sok vérhullással keresett és szerzett szép szabadságának sértegetői és rontói ellen lehessen Nagyságod erős oltalma, paisa, gyámola és megszabadítója. Hogy azért kegyelmes urunk Nagyságodnak mostan is reánk való azon atyai kegyelmes gondviselése és vigyázása által Nagyságoddal egyetemben egész országúi három nemzetül, ezt a fellobant tüzet mentől előbb elolthassuk, sopiálhassuk, arra való modalitásokról mostani gyűlésünkben így végeztünk és concludáltunk. Articvlvs 1. Mivel nyilván vagyon nálunk kegyelmes urunk természet szerént való fejedelmünk, egész országúi, három nemzetül, hogy Bethlen István uram ő nagysága ennek előtte való iidőben ez szegény hazától az erdélyi fejedelemségre választatott vala, de akkoron, mi úgy tudtuk, hogy istentől való félelméért, hazájához való szeretetiért, (néni tudván semmit abban, miképpen Nagyságodat szabad electiónk ellen titkon hírünk nélkül hítta, és úgy akart magának s gyermekinek hasznot keresni, az mi electiónknak és abbéli szabadságunknak nagy sérelmével és romlásával), szabad jóakaratja szerint tötte volna le fejedelemségét, és az egész országnak, három nemzetnek, magához való kötelességünkét felszabadította; annak utálnia ismét maga jó akaratjából itt Erdélyben édes hazájában való minden joszágit fiaira leányira felo sztotta, maga ő nagysága innét Erdélyből kimenvén a felséges római császár birodalma alá adta magát: mindazonáltal mi egész országúi, három nemzetül, ott is úgy tartottuk ő nagyságát, mint, ennek a hazának egyik tagját, vérét. Ez alatt római császár ő felsége birodalmából, mely ok nélkül, és minden keresztyéni indúlatot félre tévén ment Budára; most immár ide országunkban küldözött leveleiből veszszük eszünkben, liogy édes hazájának, szerelmes nemzetének romlására veszedelmére igyekezik ő nagysága. Akarván azért ez következendő veszedelmes állapatnak lecsendesitéséré való modalitást felkeresni, Nagyságod méltóságos böcsületinek, fejedelmi állapatjának, édes hazánk szabadságának, s az Nagyságodnak tartozó igaz kötelességünknek sérelme nélkül, alázatoson megszolgáljuk Nagyságodnak, mint kegyelmes urunknak, hogy könyörgésünkre meg-
