Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

lennétek; mely gyűlésteknek okárúl mikoron szorgalmatosan tudakoztam volna, érkezék egy postakövet hozzám, kitől az hatalmas budai vezérnek levelét vévén, kénszeríttetém csak könnyű szerrel igen gyors postasággal Budára nyargalnom, ott azért minémű dolgokat értettem, hogy talám édes hazámtúl eltitkolhassam, sem az hozzád való fiúi szeretetembűi sem az igaz igyön szánakozó lelkem ismeretébűi el nem szenvedhetem. Melyek okáért kedves édes hazám, külön-külön minden fiaidat, valakiknek ez irásom kezében és szeme eleiben akad, kényszerítem istennel tartó lelkére, hogy mind végig csendesen elolvasván, alkalmaztassa magát im csak szintén küszöbünk előtt álló veszedelmünknek eltávoztatására. Budán az ott való hatalmas vezérnek szájábóll hallottam, az győzhetetlen török császárnak fű szerdárjának leveléből olvastam, hogy az fényes porta az mostani fejedelmünkre, vélle hittel való kötött frigyének megszegéséért rettenetes haraggal felterjedvén, persequálni akarja, melyet az mi szerelmes hazánknak édes atyja az tekintetes gróff, Bethlen István megértvén, hogy az rettenetes veszedelemre az mi szegény hazánkba be ne jöjjön, nem kedvezvén semmit magának, mi érettünk, az mi megmaradásunkért, szabadságunknak helyére való állatásáért, az nagy iga alól való felmenekedésünkért, Isten kegyelmességébűl az győzhetetlen török császárhoz erős felvetett fundamentomokkal megindult. Budán egynéhány napig, kiválképpen gyűlésteknek kimeneteléig fog várakozni, mely odamenetelét elhittem, hogy az igaz igyet megsegítő szent isten igen hamar megáldja, csak hogy te is édes hazám magadat ahoz alkalmaztassad, mert hogy ha adományért avagy félelemért az hamis igyet némely fiaid oltalmazni kezdik, félő hogy az körőlimk elől álló veszedelem ajtónkat közönségesen bérontván, tűz módjára bennönket éktelen ne rontson. Az igaz így penig ő nagyságával az mi mellénk mostan feltámadott kegyelmes urunkkal Bethlen Istvánnal együtt vagyon mind egész országúi, mert még emlékezhetel róla édes hazám, mikor azt az mi kegyelmes urunkat Bethlen Istvánt, (még csak egy szóval is senkinek arra okot nem adván) fejedelmünknek választattuk és esküdtettük volna ez mostani fejedelmünk Magyarországbúi, az szentséges római császárnak ő felségének akaratja ellen, az egész hajdúságot maga mellé vévén, fejedelmünkre és vele együtt mindnyájunkra ellenségképpen mely nagy zűrzavarral és veszedelmünket nem szánó gonosz indúlattal, sőt az természetnek is ellene, fiját az atyjára való feltámasztásával jött vala. De midőn mind az szentséges római császártúl ő felségétül az pártütésért, mind penig mi tőlünk is az törvéntelen hatalmas reánk jöveteléért hozzá tar-