Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
tozandóival és minden jószágával együtt nyomorultúl veszedelmezteték, megszáná azt az igyet, raz mi kegyelmes urunk, és azzal együtt legfeljebb hazánkat. És hogy az ő fellázadása miatt Magyar- és Erdélyországa között csak mi kicsin vérnek kiontása is eltávoztatódjék az keresztyéneknek, akkori keresztyén fejedelmünk is most is mellénk támadott, vérünkből álló kegyelmes urunk magát az ő nemzetségéért megalázván, kinekkinek hitét felszabadítá, és az libera electióra szabadságot engede, és így az segesvári gyűlésben fejedelemségét levetkezvén, az mostani fejedelemre ruházá, melyet mint hálált légyen meg ő nagyságának, és az fejedelemséget is mint viselte légyen, az értelmesek bizonyosan jól tudják és értik. De az nagy kegyetlen guberniumnak és nagy szabadságtalanságnak alatta csak az rettenetes fájdalommal és nyögéssel szenvedik. Hogy azért az fejedelemnek Bethlen István urunkhoz ő nagyságához hálaadatlan magaviselése, hittel lőtt fogadásának megszegése, az fejedelemségben való exorbitálása és abból közönségesen reánk származott opressiója ez világnál constáljon, ezelőtt egynéhány nappal arrúl való leveleket egész Magyar- és Erdélyországban, minden méltóságos tisztben és hivatalban lévő embereknek Bethlen István urunk ő nagysága folytatott, és kiilön-külön küldözött. Lássad azért édes hazám nemes Erdélyország az veszedelmet, választod-é ilyent fejedelmed mellett, az ki mindenfelől az mi édes hazánknak veszedelmére tágos utakat nyitott, avagy hogy az megmaradást és szabadságunkban való helyreállást az te édes atyád Bethlen István mellett, kinek az ő kardja az te oltalmodért, régi szép szabadságodnak helybenhozásáért az 1613. esztendőbéli constitutiónak articulussának tartása szerént istennek gondviselésébül, az hatalmas török császárnak erejével az oldalára köttetett", mely megnevezett articulus büntetés és vétek nélkül megengedi: hogy az ilyen exorbitans fejedelmeknek ellen mindjárást insurgálhassunk és más fejedelmet libere eligálhassuuk. Most azért az idő, most az alkalmatosság, hogy az török császárnak, az fejedelemre való haragjábúl hazánkra jövő tüzét megoltsuk az fejedelemtül való félelmet se szenvedjük, az igát nyakunkból egy szívvel lélekkel kivessük, régi szép szabadságunkat helyére állassuk, mert hogy ha halogatjuk, azzal az veszedelmet közelítjük, és utolsó romlásunkat igen hamar elérjük. Ezek után édes hazám, hogy boldog állapotban mennél hamarébb indúlj, tiszta szíbül kívánom. Költ Kolosváratt Reminiscere vasárnap. Az nemes Erdélyországnak, egy igaz alázatos fia szolgál, ki nevét sokáig nem titkolja.
