Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
gyelines resolutióját adná írásban, hozhatnám úgy meg Nagyságodnak, lenne pro fundamento, lehetne Nagyságodnak is annyival nagyubb erőssége, kihez bízhatnék; ő nagysága azt mondá, az nem lehet, mert mivel Kegyelmed is nem írásban adta ő felségének, hanem csak verbaliter proponálta, kinek úgy is kellett lenni, ő felsége is írásban nem adhatja, mert vagy az úton szerencsétlenség által, vagy más módon kézben akadván az írás, az török azt mondhatná, hogy mi az vele való végezésönk ellen cselekedtönk, diplománk vagyon penig nála ; de egyáltaljában elhigyje ő nagysága, hogy soha abban meg nem fogyatkozik, magunkért úgy, mint ő nagyságáért, ő felsége megsegíti, mert az a körösztyénségnek veszedelmében jár, csak egy karó szálát is ő felsége Erdélynek soha nem engedi; hadait is ő felsége most computálja, mennyi lehet; minden tisztviselői itt vannak, oda fel is elkűldett ő felsége az körösztyén fejedelmekhez, az kik még megvannak, értekezik, hogy tempore necessitatis az török ellen mit adhatnának, válasza jővén ő felségének onnan, ő nagyságát postán mindjárást tudósítja róla, oly emberét expediálja, a ki által megjelenti ő nagyságának, talám még Kegyelmednél előbb oda is érkezik; osztán erről immár ő nagyságának cardinal uram által alkalmasént válasza is vagyon, azért az kívántatnék, hogy az fejedelem ő nagysága is voltaképen tudósítaná ő felségét országában, birodalmában minden apparatusa szerént menni ereje lehetne, mivel bíztathatná magát, hogy ő felsége is azt értvén, tudhatná magát ahhoz accomodálni és tudná, mennyire való segétség kívántatnék hozzá, kire ő felsége is úgy viselne gondot, hogy csak annyit depultána oda, az mennyi szükség volna, fordítván az többit ide fel való szükségére, ne kellenék oda annyit deputálni, az ki superfluum lenne és héjában itt való erejét is minuálni, Ha penig több kívántatnék is, arról is ő felsége tempestive provideálna, mert uram ugyan kennyebb azért nekönk az körösztyénekkel megalkudnunk, hogysem mint az törökkel. így cselekedett vala az megholt fejedelem is, mikor az török ellen szándékozott, minden apparatusának módját, honnan mennyi ereje lehetne, mennyi munitiója, népe, élése, minden rendbeli hadakozó eszkezi, mindeneket szépen renddel megírt vala maga kezével és minden titkát szívének aperiálta vala ő felsége előtt, mivel akkor akarja vala ő felsége leányát elvenni, ki most is mind nálam vagyon írva. Evvel elbocsátván engem, ő nagysága is menten ment postán Pozsonyba cardinal uramhoz egy kis postakocsin, csak egy írása levén magával. En is mindjárást megindúltam, sietvén az országgyűlésére megérkezni; az privatumokról való expeditióknak extrahálására Réz András uramat akartam felkűldeni, de Csernátoni uram Pozsonyban
