Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
találván engem, ő reá bíztam, jegyzést adván neki mindenekről, írtam is tőle mind cancellarius és secretarius uraméknak. Mivel penig én gondolkodtam azon, hogy talám Csernátoni felérkezik az vajdák ő nagyságok dolgainak sollicitálására, szólottam cancellarius urammal, hogy ba elérkezik, legyen ő nagysága jóakarattal és mivel Nagyságodnak conferáltatott az vajdáknak abbeli jussok, igyekezze ő nagysága végben is vinni, kire szeretettel ajánlotta is magát. Pozsonyban érkezvén estvére, cardinal urammal másnap voltam szemben; jelenté, bogy mindeneket ő felsége cancellarius uramtúl megizent volna neki. Azután így kezdé el beszédét: én Kegyelmedet nem tartóztatom, az levelet is az fejedelemnek megírattam, Kegyelmednek ő felségéhez való járása jól volt, én is akarom ; az király (?) elment, ha látta Kegyelmed, szemmel látott dolgot mondhat az fejedelemnek ; azt is megmondja Kegyelmed, hogy ne legyen semmi diffidentiával hozzám, mert nem adtam, nem is akarok difíidentiára való okot adni ő kegyelmének. Nagy dolog, uram, hogy én előttem az az dolog titkon volt és csak holmi aprólékos dologról szólott Kegyelmed, tudtam penig azt, hogy csak afféle aprólékos dolgokért mostani állapatban fel nem küldettek, bolondság is volna; bizony sok rendbeli gondolatim voltanak énnekem azúta Kegyelmed felől, ő felségének is mindjárást megírtam postán, minekelőtte Kegyelmedet elbocsáttam volna s azt írtam, hogy az fejedelem szolgája megyen Felségedhez néminémő dolgokkal, de én soha nem hiszem, lehetetlen is, hogy csak avval menjen, hanem más dologban jár, vagy kímséget visel: megbocsássatok, uram, de hogy ide csak szót adjatok, meg kell azt gondolni, hogy az mit egy ember fel tud gondolni, más is felgondolhatja azt s talán még többet is annál. De ez mind hadd járjon. Az császárnak ő fölségének noha bizony nagy dolgai vannak mostan előtte, mindazonáltal, minthogy az az ő titulusa, hogy defensor christianitatis, tartozik vele, hogy az török ellen segétséget adjon, ha ugyan nagy fogyatkozására leszen is, bizonyoson pen ig meg is segíti, úgy higyje, valamint élek, egyéb módon mindenben arra kell vigyázni, hogy nagy alkalmatlanságokkal is el kell távoztatni, hogy az frigy az törökkel fel ne bomoljon. Ezek után mutogatá Lengyelország felől érkezett híreit, ennek alkalmatosságával hozá azt is elő, hogy az a híre, hogy az török Váradot akarná megszállani és császár ő felsége is efféle sok hírekkel terheltetik s kívánná tudni, ha ugyan úgy vagyon-é, de ő nagysága megírta, hogy ne higyje ő felsége, mert Nagyságodnak arról való bizonyos hírei levén, ha úgy volna, semmiképen ő felségét arról értesíteni el nem múlatná. Jelenté azt is, hogy ő felségének semmi
