Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

is proponáltam ő nagyságának. Melith Péter dolgát is előszámláltam, ő nagysága azt mondá, liogy soha ő felségének még eddig abban semmi híre nem volt nem jól cselekedte Melith uram; magamtól megmondá(m) ő nagyságának, ezt én tőlem senki nem izente, csak magamtúl mondom, az mint az állapatot látom, ilyen ítéletben vagyok, hogy ha ő felsége meg nem bünteti, noha az én kegyelmes uram ő felségének csak legkissebb tisztviselő jámbor szolgáját is illendő módon böcsöli, oltalmazza, és ha kívántatnék, kőntesével is befedezgetné s böcsölet adassék az szakmári kapitánynak; de az a lator, az ki ő felsége és az én kegyelmes uram között való nagy fáradtsággal és költséggel véghez ment diplomát sértegeti, az országnak nemesi szabadságát rontja, az ő nagysága szolgáit törvénytelen háborgatja, akárki legyen, ha az ő felsége birodalmán kívül találtatik, félek rajta, hogy elragadtatik és latorságának érdeme szerént meg is büntettetik. Erre cancellarius uram azt feleié,nem kell annak úgy lenni, még ő felsége ezt senkitől nem értette, de így találtatván az dolog lenni, el nem szenvedi ő felsége. Az amnistiát ott hagytam, abban való difficultásokat megmutogattam, arra csak azt feleié, hogy nem volt akkor jelen, mikor azt expediálták, de ő felsége arról is kegyelmesen fogja magát resolválni, holott Írásban vagyon ő felsége előtt. Ezek után harmad napjára ő nagyságát ő felsége audientiára hívatta, akkor magát ő felsége mindenekről resolválta, parancsolván, hogy in forma decreti kiadják; másnap ő nagysága az ő felsége kegyelmes resolutiója szerént az decretumot expediáltatta és nekem megküldette, azután ő nagyságához menvén, az amnistiáról szólottam; azt mondá ő nagysága, hogy az pozsonyi szerént kívánta Nagyságod commissariusi által, ők is ő felsége részéről a szerént ígérték, úgy is vagyon expediálva, meg is mutatná az liber regiusban, de Szikszainál vagyon, ki most itthon nincsen; tovább urgeálván az dolgot, mondá ő nagysága, nem az pozsonyi, hanem az niklospurgi amnistia vagyon úgy, talám azt akarta ő nagysága kívánni, de nem animadvertálták az ő nagysága commissariusi, az pozsonyit kívánák, mi is penig ő felsége részéről örömest megengedtök, most immár többet nem kívánhatni annál, az mint akkor elvégeződött. Ezek után kívántam,hogy ő fölsége resolutiója szerént az leveleket is expediáltassa, ő nagysága mindjárást meg is parancsolta, de mivel még egy egész hétnél több tölt volna bele, meg nem várliatám, el kellettvén sietnem az derék dologgal, meg is parancsolta vala penig Nagyságod, hogy az privatumokért csak négy nap se múlassak, azért azoknak az leveleknek aláhozását Csernátoni uramra bíztam, jegyzést is adtam róla. Az secretumról való választ is urgeálám, hogy ő felsége arról való ke-