Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

1 634. Ám. hó. 393 Bécsben érkezvén, császárral ő felségével szemben lettem odaérkezésem után negyednapjára, akkor volt audientiám; ő felségének mindeneket fundamentaliter megbeszéllettem, az ki írásban való volt, azt írásban adtam be ő felségének, az ki szóval való izenet volt, azt csak szóval declaráltam; ő felsége ajánlván minden jóakaratját s Nagyságod látogatását, köszöntését kedvesen vévén, igen akarta, hogy Nagyságod azokról az dolgokról tudósítani el nem múlatta. Ezek után ő felsége engem igazíta Eggenperger kerczeghez, bogy az dolgot ő előtte is cleclaráljam, azután a magyar cancellarius előtt is, jelentvén ő felsége, hogyha az berezegnek és cancellarius uramnak megbeszéllem, anynyit teszen, mintha írva adtam volna be, engem is tartóztatni nem fog, mivel az dolog haladékot nem kíván; mindjárást cancellarius uram után postát küldet Győrbe, harmadnap múlva még mást küldet. Cancellarius uram megérkezvén nyolczad napra, mindjárást vele szemben lettem és Nagyságod levelét megadván, böcsöletesen köszöntettem Nagyságod nevével, az szóval való izenetet is megmondottam, az secretumot is ő nagyságának declaráltam. Azért Nagyságodnak szolgálatját ajánlván ő nagysága, dolgainak promoveálására is ígéré magát ; ez alkalmatossággal minden dolgokról ő nagyságával bőségesen beszélgettem. Az mádi donatiónak állapatját az mi illeti, mivel Nagyságod ő nagyságának írott levelében azt írta, hogy erről többszer meg nem fogja találni, ő nagysága azt mondá, ezelőtt itt fenn levő szolgájátúl is ő nagyságának megizentem, hogy abból semmi difiicultás nem leszen az ő felsége részéről, csak ő nagysága válaszsza el, mint akarja expediáltatni, mindjárást expediáltatom, de mit tehetek róla, ha ő nagyságának eleiben nem tudták adni az dolgot; kire én azt felelém, hogy ebben nem egyéb fogyatkozás esheték, hanem mivel Nagyságod engem az derék dologgal sietett expediálni, addig az az ő nagysága válasza Nagyságodhoz nem érkezhetett, végben akarta penig Nagyságod ezen alkalmatossággal vinni, azért kellett felőle írni; ezen igen megnyúgodott, ígérte is arra magát, hogy csak Nagyságod declarálja magát, mint akarja expediáltatni, az szerént expediáltatja ő nsága. Munkácsi dolognak állapatját is előfordítám, nem urgeáló módon, hanem csak útat nyitván arra, hogy írtam Nsgodnak és ha válaszom érkezik, arról való donatiót is expediáltassa; arra is ő nagysága categorice declarálá magát, hogy kész ő nagysága arra is, de úgy tetszik ő nagának, hogy Nagod hagyna békét az donatiónak, hanem bírná esak vigore diplomatis, mert imígy sok contradictori lesznek Nagyságodnak, talám lesznek 72 (úgy emlékezem reá, anynyit monda), mindazonáltal csak értse az Nagyságod akaratját, semmi ő nagyságán el nem múlik: minden egyéb privatumot