Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - 1630. jan. 25—febr. 17. Gyulafehérvári országgyűlés
raazók, kevélyek, hazugok s a jezsuiták ellen. Ez is a szegény asszony vezeklései közé tartozott. 1) A gyűlés jóformán véget sem ért, s a hét megye visszaadására vonatkozó, valójában elsietett intézkedéseknek káros következményei napvilágra jöttek. A biztosok magánemberek panaszára, a vádoltak meghallgatása nélkül kezdték visszaítélni a jószágokat — s az ezekből származó visszaélések meggátlására Katalin Balásházy Lászlót hozzájok, 2) Kemény Jánost pedig Bécsbe a császárhoz küldé. Időközben a biztosoktól is jött ez ügyben két követ Katalinhoz Barna és Bakos, — két szürke baráttal — kik márcz. elején értek Fejérvárra. 3) Mire Bálásházy márcz. 3-án — a biztosokhoz ért. a viszszacsatlás már csaknem be volt fejezve. Kassa átvétele után a biztosok jan. 14-re részgyűlést hirdettek, a tanácsot megújíták, a fegyvertárt inventálták, a szepesi kamara levéltárát átvizsgálták. A gyűlés megnyílván jan. 17-én, kijelenték a bizto') Der Cl. Psalm. Froschius Joannestől Fehérvár Effmurdnál 1630. 4-edr. Egyetlen példány Nagy-Szebenben, az ev. egyházi ker. könyvtárában. Feb. 14. 21. 28. tartozott a három szónoklat; az ó naptár szerénti vasárnapokon, mert Katalin ezeket tartá. Az előszóban elmondja Froschius, hogy az esti ima alkalmával több napbn át a Cl. zsoltár énekeltetvén, Katalin maga kivánta ezek magyarázását. E parancsnak tett ő eleget. 2) Levelét 1. Pázmányhoz Epistolae Petri Pázmán II. k. 11.1. Kemény bécsi küldetéséről említést tesz Pázmány Nagyszombat, márcz. 18-án kelt levele a császárhoz. Ebben írja : Ma jött hozzám Kemény János az erd. fejedelemnőtől és gubernátortól küldve levéllel s kéréssel, hogy kérésüket illetőleg Fgednél közbenjárjak. A commissariusok (mint a páriából ítélem) igen jól feleltek a fejedelemnőnek. Az én véleményem, hogy ezen követ azzal küldendő vissza, hogy a commissariusok már haza felé készülnek Kassáról és ... . Mtem »ab iis informationem accepturam de rebus a principissa propositis. Quod si qua in re vei Principissae, vei subditis ipsius injuria facta sit, libenter Mtem Yram praestituram id quod principissa petit. Deputando videlicet, qui causas praetendentium recognoscant. Cupere autem Mtam Vram ut in particulari causae et casus exprimantur, in quibus principissa vei ejus subditi injuriam sibi factam praetendunt, ut de iis singulis specificam informationem a commissariis habere possit Mtas Vra.« 3) Segesvárinál Prinyi van Barna helyett.
