Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

tünkön, úgy hiszem, hogy csak ö szent felsége tehet is róla. Mindazáltal tartozunk még is vele, istentűi levén hivatalunk reá, hogy az mihez vétek nélkül férünk, azzal segítsük szegény hazánkat és nemzetünket s nem adhatunk-e annyi erőt neki. az kivel gyűlölői ellen hatalmasan oltalmazhassa magát? Ottan irtsuk ki az magunk közt való nagy egyenetlenséget, az ki ezennel elfojtja veteményünket s oltsunk és plántáljunk az helyett igaz és jó egészséget, s így ama mondásbul, hogy: concordia res parvae crescunt, vehetünk valami consolatiót, ha nem mindenestől felépítésére is hazánknak, avagy derekason való oltalmára mindazáltal veszélyének haladékjára, melyben ím én Kegyelmeddel kötöm magamat s ígérem, hogy se édes hazámnak, se nemzetemnek, sem Kegyelmednek meg nem fogyatkozom, csak mívelje azont Kegyelmed is, kit idegen ítílet nélkül is el nem múlathatunk és ezekben kérem Kegyelmedet, azt se vélje, mintha én magamat nézném, mert ha szintén mi új eszeveszett találná is hazánkat, újság előttünk az nem volna, minthogy életem elveszése kivűl (abban sem sok lévén már hátra) alkalmasint meg is hánytak már efféle hazánk habjai engem, partra jutottam s mindazáltal isten akaratjábúl s böcsületem nevelésével pedig s irtóznom ez után sem kellene nekem effélétűl magamat nézve, most is azon ember levén s nagyobb experientiával is bírván, nem magam java; azért elhiheti Kegyelmed nagy csendességbe nekem feltött czélom, hanem közönségesen mindnyájunknak java és megmaradása s azért kívánván az magunk nemzete között való szép egyességet is és ez mellett az most mi kedves hazánk békességét, ki nélkül az magunk között való egyesség meglévén is, meg nem maradhatunk. S ez is és nem más az, ki valameddig megtarthatja nemzetünket, egyébaránt bizonyoson utolsó ruina követ bennünket. Mindenek felett azért az jó békesség és egyesség az kit iterato szorgalmatoson ajánlok Kegyelmednek és az kinek követésére s megtartására szeretettel kérem is Kegyelmedet, noha nem kételkedem semmit is benne, hogy Kegyelmed is mindezeket szemei előtt ne viselje, mind nemzetére, mind hazájára, magára, kedves gyermekeire s azoknak posteritására nézve is s úgy alkalmaztatja magát., hogy onnét se az jó egyenesség ellen, se az békesség ellen semmi oly dolog ne történjék, az kibül valami alkalmatlansága jöhetne ki édes hazánknak, sőt hogy ha mi affélék eddig történtenek is az melyek ne talám valami idegenséget láttatnak causálni: mind az jó egyesség s mind az békesség dolgában azokért szerzett orvossággal remediálni fogja azt is Kegyelmed s apró avagy mi magán való kevés dolognál és némely maga megbántásával is egész nemzetünk és hazánk javát s megmaradását nagyobbnak fogja tartani, ezzel