Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

kötelezvén Kegyelmed császár urunkat is maga jó akaratjára s minket is maga szeretet i re és szolgálatjára s alatta valóit hűségre, melyekben mind az mint feljebb is írám csak lássam az Kegyelmed declaratióját, az én részemrűl ezekben fogyat­kozást nem talál, hanem az jó egyességnek követőjének s nem­zetünk közt annak hitetőjének s az jó békességnek is őrzőjének tapasztal. Ezeket in summa confidentia írom Kegyelmednek, kérvén szeretettel Kegyelmedet, vegye azon confidentiával és az mellett Kéri János uram sógorom által való izenetünknek is adjon hitelt, ki Kegyelmedért sem leszen káros, én is meg szolgálom Kegyelmednek. Tartsa meg isten Kegyelmedet jó egészségben. In. Kis-Marton die 11. Mártii 1632. Illutrissimae dominationis vestrae servitor et amicus addictissimus Comes N. Esterhazi m. p. (Alább más ivással): Esterházy Miklós palatínus levele. (Eredetije a magy. kir. orsz. levél-tárban). b) 1632. ápr. 23.-24. Rákóczy vér/válasza Kérynck. Noha Kegdnek első szemben létében velünk emlékeze­tet töttünk vala, úgy hozván az alkolmatosság is, az szádvári állapatról, melyről ugyan bő szóval is informáltuk vala Keg­det, miképen jutott annak birása az mi kezünkben, el is hittük. Kegd erről sem fog feledékeny lenni, mindazáltal most is ked­vesen vesszük Kegyelmedtől, ha azt palatínus uram eleiben az szerént proponálja, kit ő kglme megértvén, elhittük, igassá­gunknak is nagyságát eszében veheti ő kglme, mert látja isten, ha igasságunk nem volna hozzá, se jó hírünket, nevünket ha­zánknak régi sok eleinktől véres fáradsággal keresett szabad­ságocskáját, az mi nagyobb, conscientiánkat nem sértegetnénk hamis dolognak tueálásával; ha azért édes Kéri uram, mind igazságunk lévén hozzá, mind fontosb szolgálattal kedveskedhe­tünk mi palatínus uramnak, mint sem az Csáki urak, miért kel­lene hát ő kegmének magától posteritásától minket idegeníteni s mind az mi igazságunkat meghoinályosítani, kinek kiszolgál­tatására ugyan köteles is ő kegme, annyi részében, az mennyi­ben mi is magyarországi úrnak is tartjuk magunkat, holott valahol ő kegme az mi igazságunkat kezdi sértegetni, magáét, utána valókét is bontogatván, valljon az idegen nemzetnek is nem bocsátja-e ő kegme ítéletiben magát, jövendőre is hagy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom