Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

tatus. quam peditatus a singulis portis parati sínt, ut dum et quandocunque secundas acceperint praeceptorias sine ulla excusatione eo et penes ilium, quo mandaturi sumus sese conferre possint, quo sic defensioni communis boni ac nobis quoque praestandae fidelitati in nullo deficiant

; secus sub poena nequaquam faeturi. Datum in oppido nostro saxonicali I\i

egyhaza, die 25. Sept. anno domini 1631. G. Rákóczi m. p. (Jászay gyűjtemény, nemzeti múzeum). X. 1632. márcz. 11.—ápr. 24. Kéry János követsége, a) 1632. márcz. 11. Eszterhásy levele Rákóczyhoz. Illustrissime princeps, domine amice observandissime. Az mely birodalmak és respublicák épségben vannak is és se külső se belső ellenségtűi nem szorongattatnak is, az egymás közt való szeretettel, egyességgel s az igazságnak kiszolgáltatásával nagy szorgalmatos vigyázás és gondviselés mellett értékkel szoktak megtartatni, melyek kívül nem lehet oly nagy erő és hatalom avagy épület, az ki bizonyos ruináját ne várhassa s menjünk tehát mi szegény magyarok, az kik úgy hiszem mind ezek héjával vagyunk is, nem is ép, hanem igen megromlott házban lakunk, nagy barátsággal pedig s olyban az kit kívül is, mint valami kerteléssel, úgy vött környűl az idegenek gyűlölsége, belül is pedig, ha magunkat megtekéntjük. kiváltképen Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemségétűi fogvást mind eddig úgy tudom és láttam is s látom most is, hogy az idegeneknek gyűlölségét is meghaladta sokképen, az mi nemzetünknek maga ellen való egyenetlensége és gyűlölsége, úgy annyira, hogy se az természet szerint való ellenségtűi, se senki más idegenektűi többet ez az haza és nemzet nem szenvedett, mint magátúl, ama mondás szerint: hogy perditio tua ex Izrael, melyet oly bátran és minden tovább való gondolkodás nélkül is követnek, mintha magoknak valami nagy jót és istennek kedves áldozatot tennének vele, maga ha jól bele néztek volna cselekedtekben az köz jó ellen, magok viselésével, valami elmúlt privatus emberek hivalkodó dühösségének voltak rabjai, kit igen nagy nyilván való isten haragjának láttam nemző-