Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - 1631. jún. 5—júl. 1. Gyulafehérvári országgyűlés

Rákóczyval az ország nagy és erős küzdelemre való kilátást vett magára. Mint alig egy századnegyed előtt atyja ellen Báthory Gábor a hajdúk segélyével döntötte el a küzdelem sorsát, úgy most ő is Bethlen István ellen a hajdúk által érte el a kivívott sikereket. S mint hajdan Báthory Gábor megválasztása a hajdú mozgalmat még nem zárta be, épen úgy most is Rákóczy megválasztása a komoly küzdelemnek kezdetét jelentette. A fejérvári országgyűlés meghagyta neki, hogy a római császárral a fenforgó viszályt békés úton igyekezzék kiegyenlíteni. De azt könnyebb volt kívánni, mint végrehajtani, mert a viszály a hajdúk felkelése volt s ez az ő érdekében keletkezett, A mi Erdélyi András kikéréséből, a böszörményiek megtámadtatásából mozgalom keletkezett, az az ő malmára hajtotta a vizet. 0 küldte hadait közéjök, ő fizette őket, az ő parancsára hallgattak. Ezt neki könnyű is lett volna lecsendesítni, ha Esterházytól nekik amnestiát, magának pedig elismerést szerezhet a fejedelemségben. De »vér nélkül« arra nem volt kilátás. Aztán Erdélyben is még új ember volt, s a megválasztás még nem biztosítá székét. Még Fejérvártt vett hírt, hogy a Bethlen - pártiak Radnóthon éjjeli conferentiát tartottak, melyből a nádor hadának pénzt küldték.

1) Ez bizonynyal túlzott dolog volt, de hogy a bizalom személyéhez még nem volt meg, mutatta, hogy midőn még Fejérvárról Tholdalagit a budai basához küldötte, Erdélyi az ajándékokra szánt háromezer aranynak az ország pénzéből leendő kiszolgáltatását megta') Ii. Törv. és Okiratok I.