Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - 1631. jún. 5—júl. 1. Gyulafehérvári országgyűlés

gadta.*) A portáról újabb hírei érkeztek, s ő ezeket azonnal megküldte Bethlen Istvánnak, ki viszont a nádornál tett lépéseket a békés kiegyenlítésre: 2) a portára pedig az évi adóval s ajándékokkal főkövetet küldött. Az athnaméhoz Katalin segélyével biztos kilátásai voltak ; de székében mégis csak akkor érezhette magát biztosan, ha a császár megerősítését is megnyeri. Hogy ennek Esterházy útját állja, arról meg volt győződve. De bár mily nagy volt is a nádor befolyása, még sem csüggedt el: hátha neki is sikerülhet egy más hatalmas pártfogóra szert tenni ? Szemeit Pázmány Péterre vetette, kiről tudta, hogy a nádorral rosz lábon áll, de kinek igaz magyar hazafiúi érzelmeit ismerte. Egy emlékiratot szerkesztett, hogy őt a dolgok állásáról felvilágosítsa, s közbenjárását a császárnál kieszközölje, s azt egy bizalmas emberétől hozzá küldé. 3) 1630. jan. 21-én maga is elindúlt Fejérvárról Kolosvárra, hova deczemberi meghagyása értelmében már gyülekeztek a rendek. Jan. 22-én érkezett meg ide s az összegyülekezett hadakat a szilágysági úton Váradra indítá. hova maga jan. 25-én Hunyad felé indúlt el. De a nádor készületeiről útközben újabb hírei érkezvén, Tlioldalagi Mihályt török tatáihadak kieszközlése végett a budai basához küldé ki, ki egy az Esterházy irományai közt fenmaradt levelében nem kevesebbet kivánt, mint azt, hogy Erdélyt haladéktalanúl hagyja el.

4) Jan. 24-ről pedig Sombori Jánost Pázmányhoz indítá útnak, megnyerni közbenjárását a római császárnál biztosítván ezt, hogy kész a hajdúkat visszabocsátni, hogy a hét megyére nem vágyik, hogy a töröknek nem tett ígéreteket s a catholikusokat nem fogja üldözni. 5) ') L. Törv. és Okiratok II. •) L. Törv. és Okiratok III. s) Csak latin kivonata van meg a primási levéltárban. Fraknój Pázmány II. 352. 1. 4) Orsz. lt. Acta Publica Fase. 4. nro 25. D) Fraknói Pázmány II. 352. Pázmány Nagy-Szombat, febr. 4 e levelet a császárhoz küldé, tudósítván öt,, hogy a követ szóval ezeket adta elö : 1. Jam Varadini esse Rakoczium, veretur enim ne d. palatínus velit obsidere Sáros Patak, ubi uxor Rákóczii degit. 2. Quia d. palatínus uec Petrum Gavai admisit ad Vram Mtem, nec pro iis, qui nitro citroque