Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok

16;50. DECZ. '20—29. 151 sággal és tökélletes szentséggel áldassék meg, liogy szegény hazánknak mostani szép tündökfő békessége sok üdőkig Nagy­ságoddal egyetemben megmaradhasson és virágozhassék. Ezek után kegyelmes urunk, egy szível s akarattal vá­lasztott fejedelmünk, noha az mi menybéli istenünk az mi bódog üdvözült kegyelmes urunkat fejedelmünket ezelőtt esz­tendővel ez árnyék világból kiszóllítván megszomorított vala mindnyájunkat: mindazonáltal azon menybéli istenünk, mivel sok külömb-külömbféle változások után is mostan nagyságo­dat minékünk fényes napunkká csillagunkká tötte és változ­tatta, ha sok ezer szánk és megannyi nyelvünk volna is, még is az úristennek elég hálákat adni nem tudnánk. Mindazon­által amaz mondás szerint, in magnis et voluisse sat est, ő felségének mint kegyelmes istenünknek ilyen nagy véghetetlen kegyelmességéért méltó hálákat adván, áldott és szent légyen dicsőséges nagy nefe ; ma Nagyságod minékünk mint Salamon és Ezechias adatott fejedelmül. Szűbéli nagy fohászkodásunk­kal kérvén ő szent felségét, hogy az miképpen ezeket az szent királyokat megáldotta volt lelki bölcsességgel, Nagyságodat is áldja, szentelje meg bölcseségnek, igasságnak és vitéz bátor­ságnak lelkével, és minden helyeken tündököltesse jó hírrel névvel, szegény hazánknak pedig egész három nemzetül örökös megmaradására. Megemlékezünk arról is kegyelmes urunk, bogy ez el­múlt segesvári gyűlésünkben Nagyságodat fejedelmünkké vá­lasztván, bizonyos főúri és nemes renden való követinket so­lenniter legálván Nagyságodhoz Váróddá, néminémü bizonyos conditiókat is küldvén ő nagyságoktól és kegyelmektől Nagy­ságodhoz, melyeket Nagyságod kegyelmesen acceptálván, azo­kat in fiituram rei memóriám akarók verbotenus ez articulu­sinkban inserálni; mely conditiók rend szerént így követ­keznek. Articuliet conditiones universorum pro­cerura, magnatum, et o r d i n u m t r i u m n a t i o­num regni T r ans sy 1 vaniae et partium Hun­gáriáé eisdemannexarum, quibusjam e 1 ectus p r i n c e p s dominus dominus noster dementis­simusDeibenignatesuum principatum teuere atque tue rí debeat. I.. Mivel az előbbeni kegyelmes urunk teljességgel az mi megmaradásunkért és szegény hazánknak veszedelmének eltá­voztatásáért, igaz keresztyéni indúlatjából (magát igen meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom