Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok

alázván), cselekedte azt, liogy fejedelmi méltóságát resignálá, és újobban való electióra szabados voxot engedne ez nagy szeretetiért és indúlatjáért ő nagysága, az mostani újonnan választott kegyelmes urunk, ő nagyságát előbbeni uraságában, jószágiban minden illegitimus impeditorok ellen megoltalmazza és manuteneálja, és sem az mostant kegyelmes uránk, sem ő nagyságának alatta valói ő nagyságának méltóságát, böcsülletit meg nem sértik. II. Mivel ü nagysága igaz, legitime eligáltatott s inauguráltatott fejedelem volt, ő nagyságának minden collatióit, douatióit, inscriptiót, annuentiáit, valamelyek legitime emanáltattanak, ba kik olyak vadnak, intacte et illibate megtartja, és meghagyja azokban. III. Hogy az fényes portátúl soha semmi üdöben el nem szakad, sem az országot elszakasztani nem igyekezik, hanem mindenekből kedvét keresi, és ahoz illendő obsequiumát praestálja, Erdélynek az török császárral való frigyét intacte megtartja, és az portára járandó követeket is az előbbeni dicséretes fejedelmeknek szokások szerint expediálja. IY. Hogy sem római császár ő felsége, sem egyéb keresztyén fejedelmek és szomszéd országok ellen hadat ő nagysága offensive, ha okot nem adnak reá, nem indít, hanem az jó békeséget minden tehetségével oltalmazza. Y. Hogy mindeneket személy válogatás nélkül az négy recepta religiókban és azoknak szabados exercitiumokban ő nagysága megtart, és másokkal is megtartat, és egyik religion való ecclesiákra is hatalmasúl nem küld, és el nem foglaltatja ő nagysága, religióknak respectusáért is senkit is hazafiai közzül meg nem vét, hanem ebből minden személy válogatás és discretio nélkül az bódog emlékezetű fejedelemnek dicséretes példáját követi, tudván azt, minémü hasznos megmaradására volt mind ő felségének, mind penig hazánknak ebbéli cselekedeti.