Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
bocsátotta,, mindnyájunknak Jmtelességit. felszabadíto tta mindeneknek hallatára sok szép jóságos cselekedetiről való dicséretet tévén Nagyságodról, igaz indulatból Nagyságodat minékünk ajánlotta, keresztyéni szép Írásában valő voxával is Na gyságodat javallá és válas ztá. Mi is országúi ő nagyságának hozzánk való sok rendbéli kegyelmességiért valamit ő nagysága velünk mind publice s privatim gubernatorságában avagy méltóságos fejedelmi állapatjában cselekedett, kiválképpen, hogy ő nagysága minket egész országúi és édes hazáját oly igen szerette, hogy érettünk és békességes megmaradásunkért magát megalázván, szabad jó akaratjából fejedelemségét resignálá, teljes éltünkben ő nagyságának háládóképpen megigyekezzük szolgálni. Mind ennyi változások között is nem tekintvén az mindenható Úr a mi bűnös és igen gyarló voltunkat, Nagyságodat bizony kegyelmes urunk fejedelmünk, (kit még az nagy véghetetlen irgalmú szent Isten ez marokni kicsin magyar nemzet között megtartván) közinkben szóllított nemzetünknek és hazánknak megmaradására, fejünk felébe állatott, nem külömben mint Dávid királt az sidó népnek igazgatására és gubernálásra. Nagyságodat mi három nemzetül, egész országúi, nemcsak igaz keresztyén magyar vérből álló fejedelmünknek, hanem magunk tagunk vérünknek ismervén, mivel az Nagyságod atyja is ennek ez szegény hazának fejedelme volt, és Nagyságod gyermekségében is köztünk lakott, forgott, ifjúságátúl fogván pedig szegény hazánknak is oly állapatiban és dolgaiban forgott, hogy édes hazánknak megtartására, gubernálására, sebeinek kötözésére, orvoslására nemcsak igazgató mestere, hanem másoknak is jó példaadója lehet, el is hittük azt, hogy nemkülömben mint az édes atya, anya, gyermekit, úgy Nagyságod is szegény hazánkat apolgatja és nyúgotja. Mi is országúi, három nemzetül, kicsintűi fogva nagyig Nagyságodhoz fejenként ilyen nagy reménségben és bizodalomban lévén, noha Nagyságodnak hazájában is nagy urasága és méltósága volt, mindazáltal az felséges Isten Nagyságodat minekünk onnét kiszóllítván, ez elmúlt segesvári gyűlésünkben, ez szegény hazának régi jó szokása szerint, fejedelmünkké választottuk; mostan székiben ültetvén ez országban fejedelemségre solenniter inauguráljuk, Isten és ez világ előtt fejedelmünknek ismerjök és valljuk. Mely dolognak bizonyosb erősségiért az szokott és mostan leirott hitnek formáját Nagyságodnak az Váradra küldött conditiók szerint az végre kívánjuk Nagyságoddal elmondatni, hogy az nagyságod méltóságos fejedelemsége és hittel erősítendő szövetsége miközöttünk egész országúi oly változhatatlan igas-
