Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
hazánknak ez esztendőben lévő sok rendbéli változásiból nyilván és igen világoson megtetszik; elannyira, hogy ha annak az nagy hatalmú szent istennek providentiája, ingyen való kegyelmessége egész országúi mellettünk nem lőtt volna, szegény hazánknak Isten után bódogúl idvözűlt kegyelmes urunktól acquiráltatott, nagy sok munkával, fáradozással kerestetett kicsin békessége utolsó veszedelmére és romlására következhetett volna. Holott annak az bódogúl idvözűlt kegyelmes urunknak keserves halála után az felséges Brandeburgica Catharina fejedelmünk immediate succedálván az fejedelemségben, noha egy kevés ideig bírta és gubernálta szegény hazánkat, de ő felsége érezvén és megtapasztalván magában, az erdélyi fejedelemség, mely súlyos és terhes gondviseléssel járna és régáltatnék, ő felsége gyenge és aszszony emberi erőtlen állapatja miatt hazánknak nagy veszedelme nélkül, és magának is nagy fogyatkozása nélkül meg nem felelhetne, mikor ő felsége szabad akaratjából ereje felett való gondos fejedelemségét resignálta volna, és újabb fejedelem választásról kellet volna gondoskodnunk országúi: megemlékezvén, hogy az tekéntetes és nagyságos öregbik gróf Betthlen István urunk az gubernatorságnak tisztít országúi mindnyájunknak consensusából, mind Ő felségének az üdvözült urunknak ez országban létiben s mind pedig ez ország határin kivül hadi expeditiókban lévén ő felsége occupatus tíz esztendeig, dicséretesen viselte, szegény hazánknak szabadságit és törvényit mint igaz hazánk fia igyekezte oltalmazni; ilyen szép és dicséretes magaviselésit ő nagyságának mi is egész országúi előttünk viselvén, hogy ő nagysága igazság és békeség szerető, köztünk nőtt és nevekedett, szabad választásunkból választottuk volt ő nagyságát országúi három nemzetül urunknak és fejedelmünknek solenniter inaugurálván. O nagysága azért ilyen solenniter választott és inaugurált fejedelmünk lévén, Nagyságod is azt nem értvén és nem tudván, nézvén csak az előbbeni itt ben való bizontalan állapatoknak mivoltára és egyéb veszedelmes indúlatokra, nemzetihez való igaz szeretetiből akarván annak szolgálni, nyugodalmas helyéből nagy uraságából kimozdulván, és ő nagysága akkori fejedelmünk is megértvén és kegyesen előtte viselvén az közönséges megmaradáshoz való szeretetit, hogy az keresztyén vér hazánk pusztúlásával ne romoljon, sem pedig az egymás között való egyetlenség miatt az egész magyar nemzetség az szomszédságbéli idegen nemzetségeknek praedálására ne tétessék, mindnyájunknak egyenlő akaratból való fejedelmi szép állapatját, (az mely állapat másakat is életeknek veszedelmével meg szokott győzni, ő nagysága azon győzedelmet vévén), azt országúi kezünkben szab ad választá sra
