Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok

nyunktól, mivel hogy Ngod kezében adja, mert ezelőtt is Nagodé volt s azután mindjárt ha maga az fejedelemségre nem jühet is, elvégezték, hogy mindjárt az palatínust hozza az fejedelemségre és mind magát asszonyunk s mind penig őköt elveszti, az országot is elrontja, hanem az istenért hivassa vissza Csáki Istvánt. Erre is jó választ adott az fejedelemaszszony, hogy ő Nagodban semmit nem kételkedik, sem penig Csáki uramban. Ismét fordította beszédjét az török követre és azt informálta egynehánszor, hogy azt az megholt fejedeleni mennye vérontással vette meg és sok vitézeknek romlásával, az hatls császárnak is vitéziben való sok kárával s ihon úgymond, ez az fejedelemasszony mind pénzét s mind az olyan erős várakat olyan ember kezében adja, az kiből az hatls császárnak ellenségi igen nevekednek és az császárnak mindenkor hadat kell fentartani ellene. Ez okáért, úgymond, édes Zöldfikár uram, menj föl az fejedelemasszonyhoz és ints meg, hogy az hatls császár ellen efféléket ne cselekedjék és hitesd el vele, hogy magának is mely nagy kárára leszen, császárnál is az portán elveszti hitelet érette. Az török követ fölmenvén az fejedelemasszonyhoz, mindjárt mondott valamit tudott s azt is, hogy Nagod mely szörnyen sollicitálja az fejedelemséget az portán és ez az kapu arra, hogy Nagod bemehet az fejedelemségre, ha semmit nem fizet is az portának Erre is semmi kedve szerént való választ nem adott asszonyunk, hanem megmondotta az töröknek, hogy ne hidjen abban semmit. Szemben lévén ismét gubernátor uram az törökkel megértette az választ. Ismét mindjárt Mikó urammal együtt fölmentek az fejedelemasszonyhoz s az istenért kértek, hogy ne cselekedje azt, mert mind elvesznek miatta. Az fejedelemasszony arra is azt mondotta, hogy ő bizony azt soha meg nem változtatja, mert abból nem kára, hanem inkább haszna és oltalma leszen ő neki. Felelték amazok arra, hogy nó látjuk mi, kegmes asszonyunk hogy csakugyan veszedelmünköt kívánja mi nekünk. Azért mi magunknak kell magunkot oltalmaznunk, nem lehet egyéb benne. Evvel kimentenek az fejedelemasszony elől. Engemet mindjárást fölhívata ő fölge s ez szerént ezeket mind megbeszéllette, nemcsak ezeket, hanem mindenkor, az mikor mely rosz dolog történt, mindjárt velem szemben lett és mindeneket megmondotott ő fölge. Ezalatt nagy zendüléssel hirdettenek tatár hírt és mondották, hogy az egész országnak készülni kell ellenek. Ebben is egynehány nap telvén, ismét fölmegyen gubernátor uram asszonyunkhoz s mondja neki, hogy az mely tatár hírt ez minap hallottunk vala, nem igaz volt, kegmes asszonyom, hanem ^palatínus uram csinálta azt a hírt a végre, hogy annak színe alatt igen nagy haddal készült hogy már az