Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
tatár ellen megyen, de mi reánk jün és immár Kassához szállott táborban. Ihon énnekem csak szintén most jüttenek embe-" rim és ezt bizonyoson úgy higyje Fölgecl: Csjiki Istvánnal penig egy értelemben vagyon és az fejedelemségre hozza palatínus uramot, hanem kegmes aszszonyom, nem kell azt nyakunkra várnunk, hanem mindjárást táborban kell szállanunk, parancsoljon Fölged mindenfelé, hogy az egész ország népe egyben gyűljön, szálljunk táborban. Erre azt felelte az fejedelemasszony r hogy ő bizony nem hiszi soha, palatimus uram hogy azt cselekedje, sem Csáki uram, azért ő bizony egyfelé sem parancsol, mert hiszem ott fel vadnak Kornis Sidmond uramék s azok is megírnák. Mindazonáltal az tisztviseléket gubernátor uram egyben gyűjtötte és azt végezte, hogy ugyan táborban szálljonak. mivelhogy Csáki István Lengyelországra is pénzt küldött, hogy onnét is hadakot hozzonak melléjek palatínus urammal együtt. Ezt az fejedelemasszony kedve ellen akarták véghez vinni. Ezalatt folt mindenütt az híre, hogy Almás várát megszállják és Csáki Istvánt az míg ki nem megyen és Nagoddal meg nem egyez, kifogják belőle. Ugyan publice mindenütt beszélték az mezei hadnagyok. Ezalatt az isten hozta innét fölül Bornemisza Ferencz uramot és azonban Pap Mártont is, ezek esküdtek, hogy semmi sincs benne. Azouban azt is megértették, hogy az úr Csáki uram kiküldötte azt, az mit ők kezekhez akartanak venni. Jutott az Kornis uram levelei is s azok is megírták, hogy császár urunk ő fölgétől jó és kedves válaszszal jártak, Nagod is mindenben kedveskedett, az mennyében illett, nekiek. Erre nézve igen megtartóztanak azok, az kiket táborban akartanak szállítani és semmi úton az igaz hírekre nézve az emberek között szándékjokot táborozással véghez nem vihették. Ebben is egynehány nap tölt, az míg ezen zsibongottanak. Egykor ismég asszonyunk ő fölgéhez fölmenvén gubernátor uram, kérte fölötte igen ezen hogy gyűlést hirdettesen, mivelhogy az római császárhoz ő fölgéhez országúi választották és küldötték az követeket, ez okáért méltó és igen kívántatik, hogy gyűlést promulgáltassonak s az ország együtt lévén, úgy hallgassák meg az két császár követségét. Grondolkodván az fejedelemasszony, hogy ez ő neki semmitsem árt, ámbátor legyen gyűlés, a végre, hogy bátor az ország is hallja az két felől való követségeket, csakhogy ezért nem akarta, hogy az ország olyan takarodásnak idején neheztelni fogja az gyűlést. De amazok erőssen állották, hogy most kell az gyűlésnek lenni, mert késő volna az Szent Lukács napi gyűlésre halasztani, így kedve ellen is az asszonnak az gyűlést kihirdették és magával subscribáltatták az gyűlésre hívogató leveleket, Egykor ismét fölmegyen gubernátor uram, mivelhogy
