Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok

1630. Jár,. 17. 117 máját Ballingh János eleiben, kívánván tőle, hogy az szerént legyen köteles császár hűségére; mentette azzal magát, hogy az fejedelemasszony híre nélkül nem cselekeszi, mivelhogy Erdélyből küldött ő neki az fejedelemasszony hitnek formáját. Fogarasban lévén asszonyunk, vitték meg ő fölgének az commissarius urak és Alaghi uram kívánságát Ballingh János felől. Megértvén azt ő fölge, nem akart semmi úton magátúl arra választ adni, hogy valami részében annak is császár ő fölgnek ne vétsen ő fölge, maga kezével íra mindjárt postán Csáki uramnak, az melyben erősen parancsolja, hogy mindjárást Fogarasban menjen ő fölgéhez. Kolosváratt vármegye gyűlésén lévén, az úr félben azt nem hagyhatta, hanem engemet mindjárást postán külde ő fölgéhez, ugyanazon commissarius urak kívánságival és hitnek formáival s avval ellenkező Ballingh hitformájával is, melyet mondja, hogy Erdélyben csináltanak (mivelhogy mindeneket in specie az úrnak küldött vala asszonyunk) és megizené ő fölgének én tőlem meg is irá, hogy arra az császár commissarius kivánságira minden részeiben úgy reá menjen, mint az övére, mert valaki Balling eleiben azt a hitet formálta, nem igaz jó akarója ő fölgének; ha az úr Csáki uram oda nem érkeznék, tehát az kívánság szerént adjon választ ő feige. Egy" olykor az úr is, majd egy hét múlva. Fogarasban érkezék; asszonyunk ő fölge egy néhány nap alatt mint és hogy disponált az tokaji és munkácsi állapatról Ngod jól érti, hogy az császár ő fölgének és Nagtoknak is tudjon szolgálni, magát is jobban megerősítse az fejedelemségében ilyen embert, mint Csáki uram rendelt magyar országi jószágának gondja viselésére, az melyről való donatióját Ngod in specie látta. így azért az ő fölge dispositiója szerént* Kassai Istvánnal együtt majd három hétig készűlgetett az úr Tokaj és Munkács felé, mivelhogy Kassai István lett volna commissarius az úr mellett. Minden dispositióját értette ő is az fejedelemasszonynak, noha szépen megajándékozta Kassait aszszonyunk, hogy ebben híven járjon, mindazáltal mindeneket értésére adván az gubernátornak Kassai uram, mindjárást kézzel lábbal rajta lévén az fejedelemasszonyon gubernátor uram, kívánta azt, hogy ebbeli dispositióját megváltoztassa ő fölge, sok okokat csinálván ellene, némelykor azt mondotta, hogy ha bele szállhat, arczczal támad reá és az fejedelemséget magának veszi Csáki uram, de az semmit nem fogott. Azt is mondotta, hogy császár ő fölge meg nem engedi, hogy erdéli ember soha Magyarországban tiszteket bírjon, de arra is jó választ adott neld asszonyunk. Mondotta azt is, hogy az élő istenért ne küldje ki Csáki Istvánt, mert bizonyoson végire ment, hogy Ngoddal practicál és Munkácsot elveszti asszov