Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

fölgeddel nem disputálom, tie az én ítéletem szerint ez világ eleibe merem terjeszteni, bogv az, melv levelet én Fölgednek írtam, azt tisztem és hivatalom szerint az én kgls uram becsületi és országa szabadsága mellett nem méltatlan cselekedtem. Az hol azt írja Fölged, hogy ha üdő és alkalmatosság engedné, jó conscientiájú arbiterekre hadná és azt bizonyos ratiókkal megmutogatná, ha erről az ország egyszer kiadott plenipotentiája ellen és az fejedelmek között végben ment és hittel confirmált conditiók ellen végezhettette, avagv nem. és hogy én együtt igen nagyot írtam volna, kinn Fölged csudálkozással busuln, atudniillik, hogy Fölged consentiált volna még az tractakor ez mostani végezésnek. En is, ha idő és alkolmatosság volna hozzá, az ország szabados állapatját, ki ellen még az fejedelmek is, ha végeznek valamit, de az országnak nem praejudikál, sok példákkal és ratiókval állathatnám. Az én írásomon, melyet Fölged nagy dolognak itél, Fölgednek csudálkozással nem kellett volna busulni, mert megesmerheti és megtapasztalhatja Fölged azoknak is relatiójokból, kik császár urunk ő Fölge részéről az tractában voltanak, hogy én az mit írtam Fölgednek és declaráltam ország előtt, igazat írtam és mondottam. Lehet azért Fölged előtt ilyen nagy embereknek annnyi hitelek, mint Kassay István és Fráter István uraméknak hitele. Hogy pedig az relatiókor Szombatban erről Fölgednek semmi emlékezetet nem töttünk, egyik oka volt, hogy az mint egyéb dolgokrúl, kik végben mentenek, úgy erről is Fölgednek újonnan discurálni és Fölgedtől kézdezkedni nem kellett ; másik az Fölged Szombatbúi való hertelen készülete és elmenése sem engedte. Az hol Fölged irja, hogy az ország ez elmúlt gyűlésben való végezésében Fölged ellen injuriose és gyalázattal való emlékezetet tütt és articulusokat íratott volna, arrúl én nem emlékezem, nem is találom föl az articulusok közt, melyek legyenek; sőt mind szóval, mind írással való emlékezetet illendő böcsülettel tött és íratott Fölged felől. Hogy pedig némely vármegyéknek az gratia levelet, kiről Fölged emlékezetet teszen, akkor el köllett venniek, arra üket. azt ítélem, az fegyver készerítette, holott akkorbeli üdőben, Fölged maga is elment vala, és vitézlő népét elvévé közűlök. En penig hogy vettem volna gratia levelet, nem tudom, honnét értette Fölged, holott akkor én Újvárban feleségemmel, gyermekeimmel szorulván, életemet azokval együtt szerencsére vetettem, és nem kevés kincsemet költöttem minden szép uraságimat az ország szabadsága mellett koczkára vetvén. Az hol fölged engem arra int, hogy ha nemzetemnek jót kívánok, különben gondolkodjam az állapatról és ő Fölgénéi