Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

instáljak az inscribált jószágokról, kik occupáltattanak, hogy contentáltassanak, mert azon az úton nem fog békesség lehetni, és hogy jobb amplectálnunk egyenlő szível az békességet, nemzetünk között ne igyekezzünk ujabb tüzet támasztani etc. Szintén azok az okok kényszeréttessenek engemet is, hogy Fölgednek írtam levelemet, és kértem Fölgedet, hogy az insrciptiók miatt az békesség föl ne bomoljon, és hazánk s nemzetünk újonnan való periculumban ne essék. Fölgednek micsoda gyalázatjára lehetett, azt én föl nem találom, holott ez a dolog az státusokat concernálja, és az státusok szabadosok magok között, az mit végeznek. Az én palatinusságomról, kire az fölges úristen és az én kgls uram s az nemes ország engemet méltatlan szolgáját emelt és választott, két helyen is teszen Fölged mentiét és emlékeztet arra, hogy meggondoljam, ki nított nekem arra utat, mert az ingratitude nagy vétek volt mindenkor még az pogányok között is. Erről miért emlékezik Fölged maga írásában, okát nem tudom föltalálni, mert az én istenemmel bizonyétom azt legelőször is és az én igaz lölkiösmeretemmel, hogy soha ennek promotiójára sem írásom, sem nyelvem által, sem az én kgls uramot, sem az országot nem kértem, nem is sollicitáltam, hanem reménségem kivől az úristen és az én kgls uram s az nemes ország veté ezt az terhet reám. Ingratitudórúl azért kitűlésmi okon Ítéltethessem, meg nem gondolhatom, sőt Fölgednek illenék megemlékezni az én sok kárvallásimról és nekem írott leveléről minemőven assecurált engem Fölged azoknak contentátiójárúi. Ezeket azért rövideden az Fölged írására praemittálván, az mint ennekelőttö való írásomban, most is igen kérem fölgedet. hogy az magyar nemzetnek és országunknak javáért és megmaradásáért ezeket az dolgokat és egyebeket is, kiket hirdetnek Fölged felől, hogy az békességet meg nem akarná tartani. vegye mély gondolatban Fölged, és emlékezzék meg legelőször is az magyar nemzetnek és országunknak mostani állapatjáról. Az úristen az mi bűneinkért, mely kevés darab országra juttatott bennünket és ennek is menni sok felől való ellensége vagyon, és minemű ostorokkal, úgymint drágaságval és döghalállal büntettettünk mostan is, nem köll Fölgednek sem históriákét, sem példákot előlszámlálnom, csak ez elmúlt időkben való hadakozás és zűrzavar elég példánk, minemő nagy veszedelemben forgottunk. Csak az egy isten volt az. ki az békességnek véghez vitele által megmentett attúl bennünket, hogy pogány kézben nem jutott országunk és szabadságunkban megmaradhattunk, holott már az nagy fogyatkozás és pusztulás miatt arra jutott vala igyünk, hogy csak törökhez